Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: A kérelemírás mestersége. Hivatalnoki pályafutások a 18. századi Habsburg Monarchiában V/1249

tanulmányi lehetőséget stb.) próbáltak „kieszközölni" vagy a kor nyelvén szólva „kikönyörögni", amire a kérvényezőnek objektíve nem volt vitathatatlan jogalapja, ezért csak azok kegyességére számíthatott, akiktől a döntés meghozatala függött. Egyébként maguk a történészek is elismerik, hogy a jogszolgáltatási és adminisztratív terület között nem vagy nem mindig lehet pontos határt vonni, ami a folyamodványok „kérvényekre" és „kérelmekre" való felosztását is gyakran puszta formalitássá teszi.3 Annál is inkább, mivel a szolgálati előléptetésre irányuló kérelmeknek voltak kifejezetten objektív alapjai is (pl. szolgálati idő, kifogástalan munka stb.), legtöbbször mégis szubjektív választás döntött a többé-kevésbé egyenlő feltételekkel induló kérelmezők között. A kérelmek mint nagy tömegű forrástípus iránt az 1970-1980-as évek fordulóján indult meg az érdeklődés, amikor nyilvánvaló váltak az akkoriban uralkodó, a múlt makrotörténeti megközelítését előtérbe helyező társadalomtörténet problémafelvetésének és metodológiájának korlátai. Azoknak a forrásoknak a kutatása, amelyekben az ember saját magáról mond el valamit, legyen szó akár levélről, naplóról, jogi keresetről vagy kegyelmi kérvényről4

(az ún. ego-dokumentumokról), lehetővé tette, hogy jobban megértsük az egyes személyek viselkedésének motívumait, felmérjük látókörük szélességét, megismerjük értékrendszerüket, és értékeljük társadalmi elvárásaikat, akár teljes társadalmi csoportok perspektívájában is.5 A petíciók, folyamodványok, panaszok és a hozzájuk hasonló dokumentumok fontos források lettek az alacsonyabb társadalmi rétegek és az uralkodói vagy államhatalom közötti kölcsönös kapcsolatok mechanizmusának kutatásában. A parasztok, polgárok, bérmunkások és katonák az utóbbi évtized kutatásaiban — mondhatnánk — nevet öltöttek, sorsuk lett, és példák sokaságát adták olyan esetekre, amikor a hatalom kénytelen volt meghallani az egyszerű alattvalók hangját. Napjaink történészei egységes véleményen vannak a tekintetben, hogy a kora újkorban a kérelmek fontos szerepet játszottak a hatalom informálásában a társadalom hangulatáról és a társadalmi elégedetlenség fokáról, ezért a hatalom nem kevésbé volt érdekelt ennek a mechanizmusnak a működésében, mint azok, akik számára a kérelmek benyújtása az egyetlen remény maradt igazuk megvédésére és az igazság diadalára.6 3 Martin P. Schennach: Supplikationen. In: Quellenkunde der Habsburgermonarchie (16.-18. Jahrhundert). Ein Experimentalisches Handbuch. Hrsg. Josef Pauser - Martin Scheutz - Thomas Winkelbauer. Wien-München 2004. 572-584; Andreas Würgler. Bitten und Begehren. Suppliken und Gravamina in der deutschsprachigen Frühneuzeitforschung. In: Bittschriften und Gravamina. Politik, Verwaltung und Justiz in Europa (14.-18. Jahrhundert). Hrsg. Cecilia Nubola - Andreas Würgler. Berlin 2005. 16-52; 1. továbbá: „Supplik". In: Handwörterbuch zur deutschen Rechtsgeschichte. Bd. 5. Hrsg. A. Edler et al. Berlin 1998. 94. 4 A kegyelmi kérvényekkel kapcsolatban 1. Natalie Zemon Davis klasszikus munkáját. Natalie Zemon Davis: Fiction in the Archives: Pardon Tales and Their Tellers in Sixteenth-Century France. Stanford (Cf.) 1987. 5 Winfried Schulze. Ego-Dokumente: Annäherungen an den Menschen in der Geschichte. In: Von Aufbruch und Utopie. Perspektiven einer neuen Gesellschaftsgeschichte des Mittelalters. Für und mit Ferdinand Seibt aus Anlass seiner 65. Geburtstages. Hrsg. Bea Lundt. Köln-Weimar-Wien 1992. 417- 450; Ego-Dokumente: Annäherung an den Menschen in der Geschichte. Hrsg. Wmfried Schulze. Berlin 1996. 6 Petitions in Social History. Ed. Lex Heerma van Voos. Cambridge 2001. A kérelmek felhasználását a kora üjkori betelepülések kutatásának kontextusában 1. Alexander Schunka: Immigrants Petition Letters in Early Modern Saxony. In: Letters across Borders. The Epistolary Practices of International Migrants. Ed. Bruce Eliot - David A. Gerbert - Suzanne Sinke. New York-Basigstoke