Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
seind".240 Antonius Hierat kiadásában a Históriáé vége a 850. lap tetejére esik, egyenletes tördelés kisebb lapszámot eredményezett volna. A két kötetet nagyjából azonos terjedelműnek feltételezve az 1622. évi kiadásban egy kötet kb. 400-425 lapnyi lehetett. A XX. könyv vége, azaz a kézirat 613. foliója a 408. lapra esik. Ismert, hogy a mű kiadása legkésőbb 1614-ben szóba került, talán ezért is van a kézirat címlapján ez az évszám. Az előkészületekről egy Ferenczffy Lőrincnek Vinicéről 1614. július 7-én írt levelében maga Isthvánffi tájékoztat.241 Halála után Pázmány — akire Hierat szerint a kéziratot „morti vicinus" hagyta — a mű kiadásáért tovább fáradozott, a létrejöttéhez azonban nincs köze. Ami az alkotás történetéről az összeállítástól a megjelenésig tudható, az részben az ő levelezésén alapul, kezdeményező szerepével csak újabban találkozni.24 2 Isthvánffi irodalmi ténykedése is hiányosan ismert. Vinicei otthonából íratja 1612. április 12-én Thurzó György nádornak: „Hol penigh Nagod az en Lucubratioim felöl ertekezik, kivanvan azt hogi megh eltemben evulgaltassanak; azokrul azt Írhatom Nagodnak, hogi miulta az betegsegh, kit Nagod iol tud, ream eset volt, azulta semmit sem munkálkodhattam az dologban, mert az iobbik kezem ollian nagi munkát minemewt az a dologh kivanna, nem szenvedhet, mindazaltal ha suadeallia Nagod, hogi evulgaltassanak betegsegem eleőt való munkáim es irasim, kesz vagyok az Nagod kivansaganak engedni..."243 Lehetséges, hogy tőle származik az a feljegyzés is, amelyet Odescalchi Artúr tett közzé a 19. század végén,24 4 kommentár nélkül. A Notationes rerum memorabilium címmel ellátott latin nyelvű szöveg 1553 és 1607 között történ-240 A levél kiadását 1. Holub József: Istvánffy Miklós Históriája 1622-i kiadásának történetéhez. Magyar Könyvszemle (1959) 281-283, itt: 282. 4. j. 241 Kiadása: Herner János: Pázmány Péter és Istvánffy Mikós Históriájának kiadása. In: Pázmány Péter emlékezete halálának 350. évfordulóján. Szerk. Lukács László - Szabó Ferenc. Róma 1987. 399-404, itt: 401. E kiadás szerint a levél Bécsben kelt, ami a szerző hajlott kora miatt meglepő. Tekintettel a sok elírásra (bizonyosan nem suspiciendae impressionis laboré állhatott az eredetiben, hanem 'suscipiendae', nem Govii hanem Iovii vagy Giouii, nem dominae hanem 'dominationis', a központozásról nem is beszélve) feltételezem, hogy a Viennae helyett talán Vinicae olvasandó. Utóbb ráadásul találtam egy levelet Isthvánffitól, amelyet Thurzó Györgynek íratott, mégpedig ugyanezen a napon Vinicéről (1. még alább). 242 „...Pázmány közvetlen hatására alakult ki a pápa- és Habsburg-ellenes erdélyi történetírás (Szamosközy István, Mikó Ferenc, Somogyi Ambrus, Böjti Veres Gáspár, Szalárdy János) hatástalanítására szánt új katolikus történelemszemlélet Istvánffy Miklós latin és Pethő Gergely magyar nyelvű műveiben, melyek a reformáció országvesztő szerepének bizonygatása mellett a Habsburghűséget a katolizálásra való felszólítással kapcsolják össze s Bocskait ... tövénytelen rebellióval, Erdélyt eretnekséggel és törökbarátsággal vádolják." Makkai László: Művelődés a 17. században. In: Magyarország története 1526-1686 i. m. II. köt. 1538. Nem érintve az állítás többi részét, nem gondolom, hogy a Históriáé tisztázatát 1600-ban, azaz hatvankét évesen írni kezdő szerző történelemszemlélete annak az akkor harmincas jezsuitának a hatására alakult, aki még utóbb is, 1604-1605 fordulóján éppen tőle érdeklődött a reformáció magyarországi terjedéséről. Újabb példa: „Ő biztatta Istvánffy Miklóst a Magyarország történetét összefoglaló mű megírására és kiadására." G. Etényi Nóra: Pázmány Péter és a korabeli publicisztika. In: Pázmány Péter és kora. Szerk. Hargittay Emil. Piliscsaba 2001. 179. 243 Státny archív v Bytci; Oravsky komposesorat - thurzovská korespondencia, Inv. c. 252. 1612.4.12. = MOL Filmtár X 7496 C 783. 244 Szerémi [gr. Odescalchi Artúr]: A gróf Draskovich-család levéltárában talált XVII. századi feljegyzés. Történelmi Tár (1890) 370-377.
