Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
teket örökített meg, de nem minden évből. Az első és a második bejegyzett eseményt például húsz év választja el: 1553. április 9-én „Paulus Istvanfi, páter Nicolai, mortuus est in Nempthy",245 1573. január 24-én „Adviga Gyulai, consors Pauli Istvanfi, mater Nicolai mortua est pleuritide in nova curia Winicensi". A további hét, erre az esztendőre vonatkozó feljegyzés között olvasható Radéczi István püspök helytartóvá tétele, valamint Isthvánffi Orsolya („nupta dein Joanni Lipchei") születése. A folytatásban megtalálható Isthvánffi Éva és Katalin születése és házassága is. A visszaemlékezésben helyet kap három historicus, Sambucus (Zsámboky János), Zermegh János és Johannes Michael Brutus halála. Az első Isthvánffi padovai mentora volt, a másodikat a Magyar Kamarából is ismerte, életrajzot is írt róla, a harmadik magyar vonatkozású művét éppen az 1598. évi erdélyi legáció juttatta Bécsbe. Az 1596. év háborús eseményeinél Kiissza és Diocletianus neve együtt szerepel (a szöveg hiányos), akár a Históriáé ban.246 Ha a memoriale nem többéves kihagyásokkal íródott, akkor 1609 előtt nem kelhetett (Thurzó Ferenc ugyanis „páter Georgii palatini"), és ekkor az 'Istvanfi' névalak sem kizáró ok: Isthvánffltól ugyanis szélütése után ez ideig saját kezű levél nem ismert. Nem az ő alkotása viszont az Apparatus historicus első kötetében található hat annalisztikus feljegyzés,247 csak részben ő másolta át azokat. Holub József — bizonyosan a kézírás alapján — a szövegeket is neki tulajdonította,24 8 és ennek megfelelően mutatta be cselekedeteit. Az általa említett egyik szöveghely 1594 nyarán történteket idéz fel, elbeszélője augusztus 12-én érkezett vissza a győri táborba. Petrinja ostroma augusztus 10-ig tartott, onnan Isthvánffinak 48 óra alatt Győrbe érni szokatlan teljesítmény lett volna, másrészt az említett szöveg előző folióján olvasható a mondat eleje is: „cum ego Ratisbona rediens". A feljegyzések szerzője valójában Joó János, aki az említett 1594. évi német birodalmi követség tagjaként járt júliusban Regensburgban.249 írásait Isthvánffi kisebb változtatásokkal másol(tat)ta át Apparátusába. 245 Nem e szövegből, hanem Szentgyörgyi Gábor verséből tudható, hogy napokkal később Pál egyik lánya, Erzsébet is meghalt („quae post pientissimi patris obitum paucis diebus decessit"). in: Theuke, F.: Epitaphium i. m. 246 „Clissiam Diocletiani imperatoris, qui Christianos olim tam impie, quam crudeliter persequutus esse literarum monumentis traditur, pátriám fuisse supra Salonas positam et antiquis Diocletiam dietam doctissimus vir Stephanus Radetius, episcopus Agriensis existimavit." Isthvánffi, N.: Historiarum i. m. XIII. 208. 247 Eredetileg legalább hét volt. A hatodik szöveg is csonka (a 84. folio utáni anyagot tépték ki), a rongálás azonban tökéletlen. A nyomokban megtalálható hetedik szöveg az 1598. esztendő eseményeiről emlékezik, erre utalnak a szótöredékek is (például a 90v-n egymás alatt „ [újkori nulla, ut non modo, tam cardinalatumque, ssTM loco eius, az őrszó Silesia. 92r: Petarrum, v : ductores JJngari, 93r : applicat, Passae in lecto" - Báthory Zsigmond a bíbornokságot óhajtotta, Sziléziába távozott, Győr ellen éjjel indult a támadás, petárdával robbantották be a kaput stb.). 248 Holub J.: Istvánffy i. m. 27-28. 249 OSzK Kt. Fol. Lat. 3606. I. köt. fol. 33v A szövegről 1 .Nagy Gábor: A váci püspök esete a személynökkel meg a nádori helytartóval (Adalék a hosszú háború korának történetírásához). In: Septuagesimo anno humanissime peracto. Tanulmányok Kulcsár Péter 70. születésnapjára. Miskolc 2004. 151-170. (A szöveget mikrofilmről készített képekről olvastam. Utóbb az OSzK-ban megtekinthettem az eredetit: ha a kötet gerincére nem ragasztottak volna jelzetet, Joó János neve teljesen olvasható lenne.)
