Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
kellett volna tárgyalni, azonban talán nem bíztak benne.222 Isthvánffi egyszerűen fogalmaz Mátyás főhercegnek írt levelében: mivel nyilvánvaló, hogy az ifjúnak az ügyben, amelyért fő- és jószágvesztésre ítélték, semmi bűne sincs,járjon el a főherceg az uralkodónál.22 3 Később: „nem akarom fenségteknek több szóval felidézni, mi jogsérelemmel ítélték el, hiszen mindezek fenségteknek ismertek".22 4 Hasonlóan írt Rudolf királynak is, tőle ugyan a folytatásban gráciát kért az ifjúnak, ám ártatlannak nevezte.22 5 Az 1608. esztendő 1608. február l-jén Mátyás főherceg és a magyar rendek Pozsonyban szövetséget kötöttek egymással: közösen lépnek fel a minapi egyezségek, a bécsi és a zsitvatoroki ellenségeivel és megzavaróival szemben,22 6 azaz szövetkeztek Rudolf király ellen. A gyűléstől az arisztokráciából kevesen maradtak távol, közéjük tartozott a nádori helytartó, báró Isthvánffi Miklós. O ekkor szlavóniai otthonában, Vinicén tartózkodott, amint ez egy ekkoriban kelt ajánlás datálásából tudható. A dedikációt frissen befejezett,22 7 harmincnégy könyvből álló történeti művéhez készítette el január 27-én. Címzettje, Rudolf császár. 222 Pethe Márton 1601. január 10-én Mátyásnak arra a kérdésére, vajon a propalatinus vagy az esztergomi érsek, mint királyi helytartó elé idézzék-e az iíjú édesanyját, merthogy előbbinek rokona, egyebek között így válaszolt: „Quia regni Hungáriáé iura habent inter regem et regnicolas non alium quam propalatinum esse ordinarium iudicem, cur hac in parte authoritati eius derogati debeat, non video, quia etsi sit sanguine iunctus, fide tamen obstrinctus est, nec amicitiae, nec favoris, nec consanguinitatis ratione moveri, sed aequo iuris libramine causas dirimere debet, cum alias quoque sit vir integer et ab omni suspicione alienus. Praeterea non solus est in tali iudicio, sed tanquam praesidens consensum aliorum iudicium hanc vel in illam partem determinat. Proinde cum unicuique sua tribuenda authoritas, nullo pacto videtur mihi, ut dominus propalatinus debeat excludi, quia sit vir prudens, animadverteret hoc modo fidem suam in dubium vocari et authoritati derogatum esse. Quod si haec causa coram annotate propalatino non ventilabitur, in aliis vix omnino vel invitis procedet, praesertim cum penes ipsum talis causae revisio soleat fieri." (ÖStA FHKA HfU r. Nr. 69. fol. 57-58.) Isthvánffi egyik testvére, Theodora Dóczy Miklósnak lett a felesége, 1. hivatkozásokkal Holub J.: A Kisasszonyfalvi Istvánffyak i. m. 120. 223 A Sebesen, 1602. május 29-én kelt levél: ÖStA FHKA HfU r. Nr. 72., Konv. 1602 februárja, fol. 222-223. 224 A Vinicén, 1602. augusztus 28-án kelt levél: ÖStA FHKA HfU r. Nr. 75., Konv. 1603 januárja, fol. 124-125. 225 A Bécsben, 1602. július 2-án kelt levél: ÖStA FHKA HfU r. Nr. 72, Konv. 1602 februárja, fol. 220-221. 226 „ea conditione, quodsi nimirum temporis successu propter vel contra transactionem Viennensem et Turcicam nuperrime conclusam, quam servare intendinmus, nobis, regnis, provinciis et patriis nostris aut eiusdem commembris et confoederatis hostis aut turbator alius ingrueret, et tunc nos et omnes status et ordines tam regni Ungariae, quam archiducatus Austriae mutuis auxiliis et suppetiis nobis et nostris commembris ... non defuturos..." ÖStA HHStA UA Com. Fasc. 396. Konv. A. fol. 1-4, másolat. Az aláírás nem ment gördülékenyen, egy korabeli feljegyzés szerint Thurzó György a vonakodókat kurafiaknak nevezte és az ablakon való kihajitásukkal fenyegetőzött („minatum fuisse se illos meretricis filios per fenestram praecipitandum, nisi subscribant." uo, 202-205, másolat, itt: 204.). 227 „opus ... assiduitate ... vigiliis absolutum ... ad fmern perduxi" - olvasható a nyomtatásban soha meg nem jelent dedikációban, amely a Históriáé kézirata (OszK Kt. Quart. Lat. 2316.) elé illesztve található.
