Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
nézve válik érthetővé, kora történeteinek pedig a Históriáé egyik lehetséges értelmezését adja. Tanulságos további adatokat is idézni Károlyi művéből. Az 1603 márciusában Isthvánffi elnökletével tartott tárgyalás bíráinak véleményét zárt borítékban kellett átadni Miksa Ernő21 4 főhercegnek. Erről Illésházi 1605-ben így írt feleségének: „Istvánffy énnekem megmondta..., hogy azt írták, hogy nekünk úgy tetszik, hogy bűnös, de nem mindnyájunknak."21 5 Isthvánffi a nem elítélő véleményen lehetett, erre utal az Udvari Kamara elnöke, Unverzagt is.216 A hamis ítéletlevél kapcsán 1604-ben Illésházi ezt írta feleségének: „Istvánffy azt mondotta, hogy lelke ösmeretei ellen adja ki a sententiát és erővel adatták ki vele."21 7 Mátyás főherceg hamar memorandumot készíttetett Unverzagtnak Illésházi védelmében, amelyet a magyar főúr is megkapott, egy 1605 januárjában kelt levél mellékleteként. Az emlékeztetőben olvasható egyebek között, hogy Isthvánffi az ítéletet sokáig nem akarta kiadni „sőt Illésházy nejének s e nő testvérének..., amikor ők vele az ügyről beszélgetének, tanúk jelenlétében nyíltan beismerte, hogy törvénytelenséget követett el, az ország jogai és törvényei ellenére cselekedett, de kényszerítve21 8 volt azt tenni, minthogy életét is fenyegették, ha nem teszi. Ugyanígy nyilatkozott Istvánffy más magyar urak és nemesek előtt is."21 9 Ezzel egybevág Illésházi előbbi közlése, aki a folytatásban hosszan sorolja azokat a főurakat, nemeseket, valamint embereiket, akik tanúi voltak Isthvánffi kijelentésének. Mindezekből az látszik, hogy a nádori helytartó tettének minőségét rögtön közölte a sértettel, annak környezetével, valamint a külvilág mértékadó részével. A jogérzékkel nincs tehát baj - csak hát a pénznek nem tud ellenállni, szokás az egri püspök sugallatát idézni.22 0 Láthattuk azonban, Isthvánffi nem vesztegetésnek, hanem életveszélyes fenyegetésnek engedve egyezett bele hamis oklevél kiadásába olyasvalaki ellen, aki akkor már nem volt elfogható. Megjegyzendő az is, hogy nem e per 1603 novemberéig tartó szakasza volt az egyetlen alkalom, amikor törvénysértéssel szállt szembe: ismételten közbenjárt Homonnai Drugeth Györgyért.22 1 Az ügyet eleve előtte, mint nádori helytartó előtt 214 (II.) Károly főherceg és Bajor Mária fia (1583-1616). 215 Idézi Károlyi Á.: Illésházy i. m. 89. 1. j. 216 „...die iudices oder der Istvánffy in seiner übergebenen Relation meldet: »quod ipse Illésházy nihil tale facto aut reipsa praestiterit aut tentaverit, sed solum verbis, neque iis ad suam maiestatem caesaream, sed ad alios scriptis«..." Uo. 187. A folytatásban Unverzagt javasolja is ennek számonkérését Isthvánffin. A Históriáé Illésházi védekezéséről: „...ille scripta sua mitius inter -pretando nihil maliciose aut de industria libidineque, sed communi loquendi scribendique genere accidisse excusaret, neve id tantillum verborum sibi factis insonti erimini duceretur, postularet..." Isthvánffi, N.: Historiarum i. m. XXXIII. 798. 217 Idézi Károlyi Á.: Illésházy i. m. 122. 218 L. még ehhez II. Mátyásnak Pálffy Katához 1611. március 21-én írt levelét: Károlyi A.: Illésházy István pőrére i. m. 328-330. 219 Idézi Károlyi A:. Illésházy i. m. 123. 220 Uo. 95., őt követve Holub J. : Istvánffy i. m. 36-38. (Május 13-án kelt levelében Rudolf utasítása ellenére Isthvánffi ismét megtagadta a márciusi opinio ítéletként való kiadását, kimutatva annak törvénytelen voltát. Szuhai szerint azonban az ítéleterejű, Isthvánffival meg akkor kell tárgyalni, amikor költségeit kéri.) 221 Homonnai-Drugeth György 1592. június 21-én kelt végrendeletében őt is megtette tutornak hitvese, nagylucsei Dóczy Eufrozina, valamint gyermekeik, György és Erzsébet mellé. MOL A 57, 6. k, 134-137.
