Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
máskorra esett akméjuk is: Isthvánffié a kilencvenes évekre is kiterjedt, a másik kettő akkor már halott volt. Az Illésházi-perről Isthvánffi Miklós és Illésházi István valamikor jó viszonyban voltak,19 3 az 1603. évi nevezetes ítéletlevelet azonban — úgy tűnik — Illésházi nem bocsátotta meg. A protestáns főúr bosszút akart, Somogyi Istvánt legalábbis, a per fiscalis directorói 1605. augusztus 30-án a trencséni alsóváros kapujánál felakasztatta, maga is végignézve a gyilkosságot.19 4 Isthvánffi, amikor Bécsből 1606. június 9-én tájékoztatta Batthyány Ferencet Illésházi megérkezéséről, a főherceg audienciájáról és Bocskai fejedelem kívánságainak átadásáról, hozzátette: „ream ighen haragzik, kezemet sem fogta, nemis zollott velem."195 Rudolf király pedig — Isthvánffi egy levelére hivatkozva — maga utasította az 1606. évi országgyűlés kapcsán Mátyás főherceget, mindenképpen védje meg Isthvánffit Illésházival szemben.19 6 Illésházi alakja annyira foglalkoztathatta Isthvánffit, hogy a Históriáé hoz illesztett négy, csekély terjedelmű epitome fontos, ha nem központi alakjaként jeleníti meg.197 A Históriáé olvasása azonban további tanulsággal is jár. A mű elején, az Újlaki Lőrinc és II. Ulászló király viszályaként ismertetett események során a dúsgazdag herceg barátja, a nádor közvetíteni akar. Értésére adja az uralkodónak, hogy a főúr esetében (aki egyebek között szóval sértette királyát) országgyűlésen kell eljárni, amit tesz, az zsarnokság, más ellenséggel háborúzzék.19 8 A kézirat e része valószínűleg még Illésházi ügyének 1603. évi tárgyalása előtt keletkezett, viszont a nádor üzenetének utolsó eleme nem szere-193 Illésházi már idézett, Majthényinak írt levelén túl: amikor Fejérkövy István helytartó a magyar tanácsosok véleményét kérte két vár fenntartása ügyében, Illésházi Bazinban 1591. augusztus 11-én kelt rövid válaszában megírta, a vonatkozó okleveleket nem látta, ha Fejérkövy elküldi a másolataikat, „megj irom az en opiniomat, ha abrogalhatiae eo feolsege vagj nem, vagj eoreomest subscribalok az Istwanfi uram opiniojanak." ÖStA FHKA HfU r. Nr. 59. fol. 372. 194 Említi diariumában Závodszky György. Georgii Závodszky diarium rerum per Hungáriám, ab anno MDLXXXVI, usque ad annum MDCXXIV gestarum, nunc primum ex auctoris schedis erutum. In: Mathias Bél: Adparatus ad históriám Hungáriáé. Pozsony, 1735. 353-380.: I. decas, monumentum VIII, itt: 362. 195 MOL P 1314, Missiles, Filmtár X 81, 4384. doboz, a 21056. felvétel. 196 MOE XII. 75-76. Isthvánffi agyérgörcsét is szokás az Illésházi bosszújától való félelemmel indokolni. Mire azonban 1608 őszén a szélütés érte, már évek óta betegeskedett. Ugyanazon év márciusában írta Batthyány Ferencnek: „...ez farsangba ieott vala ream az hithwan keozweny, ki zinte negi eztendeo tewl fogwa tartott frigiet velem es chak mast bochatott labra...", de még így is többet fekszik, mint jár (MOL P 1314, Missiles, Filmtár X 81, 4384. doboz, a 21058. felvétel). Forgách Ferenc érseknek az az 1608. december 18-án kelt levele, amelyben a királynak írt a két főúrról, jelenleg sajnos lappang. (Valamikor az ÖStA HHStA UA AA állományában volt, Fazekas István szíves közlése.) 197 Vele kezdődik a leghosszabb, azaz az első („Stephanus Illieshazius tempore primae legationis" szerzett tudomást a Habsburgok családi viszályáról), ő keresi fel a főherceget, felajánlja neki, hogy királlyá teszi. A kb. hat összetett mondatból álló második epitoméban egyszer, a főherceg magyarországi ágenseként jelenik meg, az ennél is rövidebb harmadiknak az elején és a végén is találkozni vele. Végül a legrövidebb, az utolsó ismét vele kezdődik („Dum novus palatinus..."), majd pedig betegségét, halálát és temetését eleveníti fel Isthvánffi, nem részletezés nélkül. 198 Isthvánffi, N.: Historiarum i. m. III. 37.
