Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
pel a szöveghely forrásánál, Anotnio Bonfininél.199 Az 1587. évi országgyűlésről Isthvánffi feleleveníti Debreczeni György esetét: ő is szóval sértett — ezzel védte magát Illésházi is —, nem is a királyt, hanem a Magyar Tanácsot, azonban ily csekély vétségért is nota járt - értesül az olvasó.20 0 E két történet megörökítését egy 1603 tavaszán, az Illésházi-per kapcsán Rudolf király számára írt előterjesztés teszi különössé. Ismeretlen szerzője Isthvánffit támadja, amiért az nem hajlandó ítéletet hozni, és két példával érvel amellett, hogy Illésházi mégiscsak elítélhető országgyűlésen kívül: Újlakiéval és Debreczeniével.20 1 Károlyi Árpád alapvető könyvéből is tudható, 1603. november 3-án a Magyar Tanács Bécsben levő tagjai Illésházi Pozsonyba szállítását és vagyonvesztését javasolták élete meghagyása mellett. Arról is tájékoztatták Mátyás főherceget, hogy a nádori helytartó ki fogja állítani az oklevelet az elmúlt országgyűlés idejére datálva.20 2 Az Illésházit feljelentő Joó Jánost ezen a napon el is fogták, magát Illésházit azonban másnap már nem találták. Távozása kapcsán Isthvánffi november 5-én kiállított egy bizonyságlevelet felesége, Pálffy Kata203 és egy protestatoriát a fiskus számára.20 4 Másnap, azaz 6-án készíttette el a hamis ítéletlevelet20 5 - tehát nem márciusban, mint újabban több helyen olvasható.20 6 Márciusban a tárgyalás zajlott, az erre illetékes nagybíró, Isthvánffi elnökletével, az opinio 14-én született meg. A helyzet komikumát Károlyi fogalmazta meg: „a rendkívüli bíróság tagjai magukat mint magyar királyi tanács constituálván s Illésházyt (mint szintén királyi tanácsost) [jegyzetben hozzáteszi: nem tekintvén vádlott voltát] maguk közé eresztvén, az ő jelenlétében s az ő szavazatával is döntöttek".207 Az Isthvánffi által november 6-án készíttetett okirat hamisságának egyik eleme éppen e márciusi dátum: „feria quinta proxima post ... dominicam Laetare". 199 Bonfinis, Antonius de: Rerum Ungaricarum Decades. Edd. I[osephus] Fógel-B[ela] Iványi-L[adislaus] Juhász. Vol. IV/1. Bp. 1941 [1945], 144-148, lib. IV, dec. V, ill. 1. hozzá: Nagy Gábor: Bonfini tizedei Isthvánffy Miklós Historiaejában. Irodalomtudomány (2001: 1-2. sz.) 57-69. 200 Isthvánffi, N.: Historiarum i. m. XXVI. 581. Isthvánffi hozzáteszi a boldog kimenetelt („restitutio in integrum") is. 201 Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi pöre. Bp. 1883. 96. 202 A Magyar Tanács felterjesztésének kiadása: Uo. 195-196. Az 1603. november 5-én Bécsben kelt levelet újabban 1. Pálffy Kata leveleskönyve. Iratok Illésházy István bujdosásának történetéhez 1602-1606. S. a. r. Ötvös Péter, Szeged 1991. 79-80, ill. régebben: Károlyi Á.: Illésházy i. m. 198-199. 204 Uo. 197-198. 203 Részleges kiadásai: Uo. 201-207, ill. Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi pőrére vonatkozó okiratok (1600-1611). Második és befejező közlemény. Történelmi Tár (1883) 306-330, itt: 315-321. 206 A per „1603 tavaszán fej- és jószágvesztési ítélettel végződött." Tóth István György: A 17. század története. In: Millenniumi magyar történet. Szerk. Uő. Bp. 2002. 208.; „Im März 1603 erließ der Vorsitzende der Ungarischen Kammer auf Druck des Prager Hofes einen Beschluss, mit dem Illésházy zum Verlust des Kopfes und des Vermögens verurteilt wurde." Ágnes R. Várkonyi: Die internationalen Hintergründe des Bocskai-Freiheitskapfes (Die Ungarische Geschichte aus Europäischer Perspektive). In: „Einigkeit und Frieden sollen auf seiten jeder Partei sein" Die Friedensschlüsse von Wien (23. 06. 1606) und Zsitvatorok (15. 11. 1606). Hg. János Barta-Manfred Jatzlauk-Klára Papp. Debrecen 2007. 13-29. itt: 13. 1. j. 207 Károlyi Á.: Illésházy i. m. 91.
