Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
Kilenc éve segített rajta az uralkodó egyszeri összeggel (ez lehet 1577. évi kérelme eredménye), azt viszont adósságára fordította. Nádori helytartói saláriuma ítélkezési időszakban a napi megélhetésre, ítélőmestere és helyettese fizetésére is alig elég. Ha nem többet, 4000 forintot kér, hogy saját és testvére adósságát rendezhesse. Az uralkodó a reménysége,15 8 ha segítsége elmarad, nincs módja a tartozások labirintusából kikeveredni, sőt félő, hogy a teljes összeg letételéig birtokai is elvesznek, kárával, egyszersmind gyalázatával. Egyelőre nem találtam adatot arra, hogy e folyamodványa eredményes volt. Az ugyanakkor kelt rövidebb kérvény tárgya egy nemesi kúria a hozzá tartozó 14 jobbággyal együtt.15 9 Ez a vinicei uradalomhoz tartozó Marcsan nevű birtokon (Varasd megye) található, valamikor száz éve Ciliéi Ulriké, a vinicei vár akkori birtokosáé volt, ám az utóbbi attól elkülönítve örökjogon átruházta Spirancsics Miklósra. Most azonban Spirancsics Ferenc halálával bekövetkezett a család magszakadása, Isthvánffi tehát mint eredetileg a vinicei várból kiszakítottat kéri magának. Amúgy is oly közel fekszik saját várához, hogy virrasztóinak hangja odahallik, továbbá mivel az ő birtokai által határolt, folyamatos vetélkedés származnék abból, ha más kapná. Ismét méltatlankodás érződik befejező sorain: ha ez ideig ő, a felmenői és a testvérei még nem érdemelték volna ki, majd ezután hálásan megszolgálni törekedik. E kérés azonban váratlan akadályba ütközött. Miközben a kérelem szokás szerint megérkezett pro informatione a Magyar Kamarához, az pedig a varasdi alispánnal elvégeztette az értékbecslést,16 0 az elhunyt sógora, Szvircsics (Zwyrchych) Márton elment Prágába és Rudolf királytól megszerezte Marcsant.161 Szeptember 26-án kelt, csonkán megmaradt levelében tehát azt kéri a nádori helytartó a címzett főhercegtől, írjon Rudolfnak és érje el, hogy számára az adománylevél május elsejére állíttassák ki, „ne oleum et operám perdam". A másik, keltezés nélküli levélben némi inszinuációval panaszolja Ernőnek: Szvircsics Márton a szemébe mondta, hogy csak öt napot töltött Prágában és mindent elintézett, amit akart. Márton deák öröme azonban korainak bizonyult. Akármennyire csekély értékű volt az adomány, Isthvánffi nem hagyta magát. Rudolf király 1588. február l-jén közölte Ernő főherceggel, Isthvánffi megkapja a marcsani birtokra a ius regiumot, sőt március 21-én elrendelte az iktatást is. Ám Szvircsics deák sem hagyta magát, bemutatta Prágában Erdődy Tamás horvát-szlavón bán egy tanúsítványát, amely szerint vitézlő Konszky Mihály minden jogát, amellyel Marcsan birtokban rendelkezik, őrá, feleségére és annak két férjezett leánytestvérére, valamint örököseikre ruházta, mégpedigperennaliter. Rudolf király 158 „...quum postea tot et tantis debitis obnoxium me reddere c[o]actus sim neque modus ullus supersit, quo vei usuram facere vei creditores contentos reddere possim, ad sacratissimam maiestatem vestram caesaream uti [s]acram anchoram confugiendum duxi..." ÖStA FHKA HfU r. Nr. 52., Konv 1587 VH-XIL, December, fol. 105-106. 159 Uo. fol. 113., fol. 116. 160 „dicta ... possessio Marchyan non ultra quam mille florenorum Ungarorum valere videtur" Uo. fol. 104. 161 Az adomány 1587. július 13-án kelt .MOL A 57, 4. k., 468.
