Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209
1590. január 22-én meg is adta ehhez a consensust.16 2 Az ügyből természetesen per támadt, amit — amint még kiderül — a nádori helytartó nyert meg. Még ha Aba, Soponya birtokügye és egyéb elutasítások miatt Isthvánffi olykor keserűen gondolt is a főhercegekre és az uralkodóra, azok bíztak benne, különösen, hogy a Magyar Királyság sem nagyműveltségű, sem katolikus főurakban ez idő tájt nem bővelkedett. így képviselhette Isthvánffi Rudolfot mint magyar királyt a Miksa szabadon bocsátásáról 1589 elején folytatott tárgyalásokon.163 A feladat váratlanul érte és meglehetősen fárasztó lehetett. December 3-án Ernő főherceg Bécsből még csak azt a javaslatot küldte Prágába, hogy Pálffy Miklós helyett a nádori helytartó menjen a küldetésre.16 4 Az azonnali indulást elrendelő döntésről Isthvánffi késedelmesen értesült, így Szlavóniából kelt útra, amint erről Rudolfot december 23-án Pozsonyból tájékoztatta. Január elsejére kellett a sziléziai-lengyel határ számára ismeretlen fekvésű16 5 pontjához megérkeznie, huszonhét főből álló kísérete jelentősnek mondható. Követségéről a Histor'iaeban azután részletesen megemlékezett.166 Adveniente senio Isthvánffi sikeres közéleti szereplését családi öröm, két leánya házassága követte. Orsolyát 1590 januárjában a nádori helytartó barátjának, Majthényi Lászlónak a mostohafia, a köznemes Lipchey János vette feleségül, Évát októberben Draskovics I. János, ám az előbbi frigy utóbb pokol lett.167 Később némileg rendeződhetett a helyzet: Isthvánffi 1600-ban, ha nem is nagy lelkesedéssel, de közbenjárásra kérte Hans Bartholomäus Pezzent veje érdekében.168 162 ÖStA FHKA HfU r. Nr. 57. Konv 1590 Jänner fol. 21., 22a. 163 A főherceg a lengyel királlyá választott Zsigmond (svéd koronaherceg) és Zamoyski kancellár fogságába esett a Pitschen (Byczyn) mellett 1588. január 14-én vívott ütközetet elvesztése után. A Beutenben illetve B^dzinben tartózkodó delegációk 1589. március 6-án írták alá a megállapodást. 164 ÖStA HHStA Staatenabteil., Polen I., 43., Konv. 1588 XII, fol. 3-6. 165 „ex Sclavoniae partibus pessimo hoc et ceneso itinere coactus sum venire" - közli Rudolffal, Ernőnek pedig ugyanekkor megírja, majd megkérdezi kereskedőktől és egyéb, helyismerettel rendelkezőktől, „ubinam oppidum illud Peuten, in quod conveniendum erit, habeatur." A levelek: ÖStA HHStA Staatabteil., Polen I, Fasc. 43, Konv. 1588 XII, fol. 62, ill. fol. 64. Mindkettőben pénzt is kér a küldetéshez, Rudolf már 29-én megíratja neki, utasította Ernőt a haladéktalan fizetésre. 16(5 Isthvánffi, N.: Historiarum i. m. XXVI. 574-577. 1( " Illésházi István 1593. július 19-én így írt Majthényinak: „Istvánffy uram irt kgnek egy levelet, mellyet ím én kgnek küldöttem; én meg nem Írhatom minemő bánattal mene alá; adta volna Isten, hogy ingyen se ösmerte volna Lypcseit, de meglátja Lypcsei, az ő bolondságos kedvének eleget akarván tenni nem csak feleségét, de sok jóakaró barátit is azzal egyetemben elvesztette, mi nem azért adtuk neki, hogy minden nap marokvesszővel verje, megkötözze, szidja, rongálja, hanem, hogy Isten szerint szeresse, tisztelje és becsülje; egyéb csuda dolgát is értettük meg, ki is lehetetlen dolog, hogy az Úristen is elszenvedje neki; igyen vagyon ám, mikor gyermeknek egyszersmind birodalmat és feleséget adnak, elfelejti Istenét, tisztességét és elhiszi magát; megítélheti kgd, minemő háborúságunk vagyon rajtunk miatta és mineő iszonyó dolog legyen ezt csak hallani embereknek; bizony bánom, nem Lipcseyért annyira, hanem te kgd asszonyomért és Istvánffy uramért, de meglátja Lipcsey, hogy emberekre talált..." Szerémi [gr. Odescalchi ArtúrJ: Emlékek a majthényi, kesselleőkeői és berencsi Majthényi bárók és urak családi levéltárából. 1451-1728. Történelmi Tár (1897) 90. 168 A füleki kapitányságot szerette volna megszerezni számára. A Vinicén augusztus 20-án kelt saját kezű levél őrzési helye: Österreichische Nationalbibliothek, Wien; Handschriftssammlung, 18/62-1.
