Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tuis vivet in historiis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz V/1209

őfelsége valamely várához tartozó, illetve a magszakadással a koronára háramló. Amazt a vártól ritkán szokták elszakítani, ez pedig kétséges, mert vég nélküli és bizonytalan kimenetelű pereskedés a velejárója. Hát kell ez neki („an a me peti debeat, nescio")? Azért csak rábeszéli magát: ennél ő sokkal többet veszített és meg is érdemli az adományozást. Különben is, most is tizenegyedik hónapja itt van az udvarban, nagy kiadásai voltak, ezeket a nála messze tehetősebb püspök és báró urak persze kikerülik. Kéri tehát a Csallóközben fekvő, Pozsony várához tartozó Bodakot. Ha ez nem lehetséges, a másik változatból is nevez meg, ha pedig egyiket sem nyerheti el örökjogon, folyósítson neki Rudolf egy vagy két évre rendszeres összeget a Magyar Kamara jövedelmeiből, amint megtette ezt másokkal kegyes atyja is. A kamara november 20-án kelt, említett opiniója az ő indokait visszhangozza (folyamatosan az udvarban tartózkodik, ezért költségei nagyok, az uralkodónak tett szolgálatai „valde necessaria"), ám Bodakot nem véli odaadhatónak.7

2

Végül Isthvánffi nem birtokot kapott, hanem 1578 januárjában 2000 forintot. A királyi könyvek őrzik ugyan egy 1578. december 17-én kelt adomány emlékét is,7

3

ám ezt már megkapta 1577 februárjában is,7

4

az iktatás elmaradása miatt pedig utóbb meg kellett ismételni az adományozást.7

5

Közben, Liszthi János halála (1577) után lényegében „kancellárként" működött: „Non inficior me biennio fere Cancellarii Hungarici curam gessisse...'"76

A 2000 forintot végül 1580-ban fizették ki neki,7

7

addig is újabb kölcsönre volt szüksége; így Thurzó Szaniszlótól kapott 1000 forintot egy évre.7

8

Ekkoriban, 1578 nyarának végén betörők jártak vinicei birtokán és nem távoztak üres kézzel.7

9 72

Az ugyanis Salm Miklósnál van. Egyéb adat híján azonos lehet azzal a Niklas Graf zu Salm und Neuburggal, aki 1580-ban a kanizsai végvidéki főkapitányságot viselte, 1. Pálffy Géza, Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból"). Történelmi Szemle 39. (1997: 2. sz.) 279. M „Donatio unius totalis curiae nobilitaris in possessione Grienaw simul cum duabus vineis et molendino ibidem extructo." MOL A 57, 4. k., 118-119., Nr. 91. 74

Uo. 4. k., 61, Nr. 64. 7a

Isthvánffi széljegyzete az 1578. évi bejegyzéshez: „Restaurata haec donatio propter neglectam statutotionem in omni parte sicuti hie registrata est 19. die Mártii 1580." 7t

' Egy főhercegnek címzett, Besztercén 1601. június 15-én kelt levele másolatának 18. századi másolata szerint: ÖStA FHKA HfU r. Nr. 70, Konv. 1601 júniusa, fol. 168. 77

ÖStA FHKA HfU r. Nr. 52. Konv. 1587 decembere, fol. 118r. ,s

A proplatinus tanúsítja Pozsonyban 1578-ban, hogy Isthvánffi előtte megjelenvén kijelentette, égető szükségleteire, ,jelesül pedig és különösen a Vinicének nevezett vár ... felének megvásárlására" a szepesi ispántól kölcsönt kapott. Isthvánffi saját kezű rájegyzése szerint az obligatoriát Thurzó Elek adta neki vissza Szepesváron 1586. november 4-én, a visszafizetése alkalmasint tehát elhúzódhatott. HDA Arhiv Draskovic, Kut. 91. Spisi drugih obitelji, Istvánffy, 1539-1572. 79

„Seribit uxor mea se graviter aegrotare et hisce diebus fures suffoso valló castelli ladulam cum sumptibus ac cetera aurea et argentea quaedam ac duas subas mardurinas et cantaros argenteos abstulisse." Öt azonban nem a kár, hanem szeretett felesége egészsége aggasztja: „Non tanti damnum acceptum aestimo, quantum pro illius valetudine sum anxius, itaque cogor festinare." 1578. szeptember 6-án Révaynak: ld. MOL Filmtár X 1116, az 1414. számú tekercs.