Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Kasza Péter: Egy karrier hajnala. Adalékok Brodarics István tanulmányainak és családi viszonyainak kérdéséhez V/1187

tehát megállapíthatjuk, hogy Brodarics legkorábban 1501-ben már Padovában tanult és egy kisebb megszakítás után valószínűleg 1506-ban fejezte be ottani tanulmányait. Ha a mecenatúra problémáját vesszük szemügyre, itt még az időpontok meghatározásánál is egy kicsit bonyolultabb a kép. Brodarics minden jel szerint nem származott vagyonos családból, külföldi tanulmányaihoz tehát tehetősebb mecénást kellett találnia, saját erejéből aligha fedezhette a több évi itáliai tartózkodás költségeit. A Brodariccsal foglalkozó szakirodalom igen sommásan intézi el a mecenatúra kérdését: általában úgy tartják, hogy alsóbb iskoláit Pécsett végezte, később pedig Szathmári György pécsi püspök támogatásával jutott el Padovába.1

4

Kétségtelen, hogy Brodarics később Szathmári titkáraként szerepel, 1508-tól 1517-ig mindenképpen, de valószínűleg az 1517 és 1522 közé eső években is, amikor semmilyen adatunk nincs róla, és csak római követi kinevezésekor hagyja ott a királyi kancelláriát és Szathmárit. Brodarics továbbá — szintén Szathmári jóvoltából — később pécsi prépost lesz, római követsége idején is ezt a titulust használja. Mindez azonban korántsem biztosíték arra, hogy valóban Szathmári segítségével jutott el annak idején már Padovába is. Nem is beszélve arról, hogy Szathmárit csak 1505. december 19-én nevezték ki pécsi püspökké, korábban a Szlavóniától igen távoli váradi egyházmegye élén állt.1

5

Mint pécsi püspök tehát aligha támogathatta Brodaricsot tanulmányai kezdetétől fogva. Ne feledjük el azt sem, hogy Szathmári kassai polgárcsaládból származott, tehát rokoni szálak sem igen köthették a szlavóniai származású Brodaricshoz. Úgy vélem, ezek alapján joggal tételezhetjük fel, hogy Szathmári mecénásként való feltüntetése inkább a kettejük között később fennálló szoros kapcsolat visszavetítésén, mint konkrét tényeken alapul. Brodarics szlavóniai, nevezetesen Kőrös megyei családból származott, és mint a padovai iratokból láthattuk, zágrábi kanonokként tanult Itáliában. Úgy vélem, joggal feltételezhető, hogy a zágrábi stallum elnyeréséhez zágrábi kapcsolatok és támogatók kellettek, így még inkább megkérdőjeleződik egy esetleges pécsi pártfogó személye. Már Sörös Pongrác is felvetette, hogy Brodarics talán éppen itáliai tanulmányainak finanszírozása végett kaphatta a zágrábi kanonokságot, de további következtetéseket nem igyekezett levonni ebből.1

6 Hogyan juthatott Brodarics a zágrábi kanonoksághoz? Családi viszonyairól ugyan vajmi keveset tudunk, az viszont adatolható, hogy anyai nagybátyja, Jalsyth János zágrábi őrkanonoki javadalommal rendelkezett, és alighanem befolyásos ember is volt a zágrábi püspök, a nagy hatalmú Tuz Osvát udvarában. Csak ezzel magyarázható, hogy amikor Tuz 1499-ben meghalt, végrendelete egyik végrehajtójaként Jalsyth Jánost jelölte meg.1

7

Sajnos eddigi kutatásaim 14

Sörös P: Jerosini Brodarics István i. m. 8., ill. Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből (Kézirat gyanánt). Bp. 1975. 8. Ezek a kijelentések azonban elég divinatörikusak, amennyiben ismereteim szerint sem Sörös, sem Bartoniek semmiféle adattal nem támasztják alá állításaikat. Bartoniek esetében azonban gyanítható, hogy az ő közvetlen forrása ebben a kérdésben maga Sörös lehetett. 15

Iosephus Koller: História epsicopatus Quniqueecclesiensis. Tom. V Posonii-Pesthini 1801. 1. 16

Sörös P: Jerosini Brodarics István i. m. 8. 17

András esztergomi prépost levelét 1. Tkalcic, I.: Monumenta Historica i. m. 7-8, ill. Balthasar Adam Kercselich de Corbauia: Historiarum Cathedralis Ecclesiae Zagrabiensi. Zagrabiae é.n. 191.