Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kasza Péter: Egy karrier hajnala. Adalékok Brodarics István tanulmányainak és családi viszonyainak kérdéséhez V/1187
Nézzük előbb az utóbbi kérdést, mivel úgy tűnik, arra tudunk egyszerűbben válaszolni. Brodarics 1512-ben Budáról írt levelet Aldus Manutiusnak, a híres velencei nyomdásznak, egy tervezett Janus Pannonius-kiadás ügyében. A rövid levélben azt írja, hogy a kiadás alapjául szánt Janus-kéziratot körülbelül hat évvel azelőtt hagyta Velencében, amikor hazatérőben volt a padovai egyetemről.1 0 Ez alapján azt szokták feltételezni, hogy Brodarics 1506-ig tanult Padovában.1 1 Ivan Tkalcic fentebb már idézett dokumentumgyűjteményében azonban található egy — a Georg Marcelovic regesztái között megőrzött — 1505-ben kelt levél, melyet Brodarics a Kőrös megyei Kristallócról (régiesen Cristaloveczből vagy Cristaloczból) írt Kasu Albert zágrábi prépostnak. A levél apropója egy homályos sikkasztási ügy, melyben Lukács zágrábi püspök 300 arany elsinkófálásával vádolta Brodaricsot. Az ügy vélhető mozgatórugóira hamarosan még visszatérek. Most csak annyit érdemes leszögezni, hogy a levél szövege szerint Brodarics azt állítja, nincs nála a kérdéses 300 arany, mert ha úgy volna, „még mindig Itáliában tanulna" ezen a pénzen.12 Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a levél írásának pillanatában éppen nem tanul Itáliában. Mivel sajnos a levél eredeti, datált példánya nem maradt ránk, így nem tudhatjuk, 1505-ön belül pontosan mikor keletkezett, de megléte (amennyiben persze az 1505. évi keltezés pontos) azt sugallja, Brodarics talán nem megszakítás nélkül tartózkodott Itáliában, és mecénásával való viszálya miatt, ha nem is végleg, de 1505-ben hazatérni kényszerült. Mindez persze nem zárja ki, hogy akár még abban az évben visszatérjen, és valóban csak 1506-ban térjen végérvényesen haza. 1506 végén mindenesetre Brodarics már bizonyosan itthon volt. Ismerünk egy töredékesen ránk maradt bírósági jegyzőkönyvet Sánkfalvy Miklós pozsonyi prépost és a pozsonyi káptalan közötti perről, amely megemlíti, hogy az 1506. december 17-i esztergomi tárgyaláson az ülnökök között volt Brodarics István doktor is.1 3 A doktori cím megszerzésének, és így az itáliai tanulmányok befejezésének pontosításához némi támpontul szolgálhat, hogy az 1505. évi levél egy szóval sem említi, hogy Brodarics doktori címmel rendelkezne, 1506 végére azonban — mint láttuk — megváltozott a helyzet. Nagyon valószínű tehát, hogy Brodarics a sikkasztási vád miatt előbb kénytelen volt hazatérni, de azután lehetősége nyílt visszatérni Itáliába, hogy valamikor 1506 folyamán Padovában megszerezze a doktorkalapot. Az eddig elmondottak alapján 10 „Iusseram cuidani librario Alemanno Jordano nomine, Veneciis agenti, sexto iam circiter abhinc anno tum videlicet cum ego ex Gymnasio Patavino in patriam redirem, ut quaedam opuscula Joannis illius Pannonii, pro quorum impressione et ego tunc et herus meus praeterea apud te egerat, in man us tue dominationi daret." [Kiemelések tőlem. - KP] Abel J.: Adalékok a humanismus történetéhez i. m. 30. 11 Sörös Pongrác: Jerosini Brodarics István (1471-1539). Bp. 1907. 8. 12 „[...] iuro nunquam me negaturum hanc pecuniam, si apud me fuisset, quin potius adhuc in Italia cum ea studerem [...].[Kiemelések tőlem. - KP]" Tkalcic, /.: Monumenta Historica i. m. 48. 13 „Tandem anno [1506], quo supra, decima septima die mensis decembris dominis Thoma Amadeo de Ferraria dd. etc., Nicoiao Lectore, Gregorio Licenciato et Johannes Kermendio, Stephano Brudarycz decretorum doctoribus, ac Nicoiao de Quinqueecclesiis iudicibus delegatis, in porticu ecclesiae Strigoniensis hora completorii pro trubunali sedentibus..." [Kiemelések tőlem. - KP] Knauz Nándor: A pozsonyi káptalannak kéziratai. Magyar Sión 4. (1866) 381-382.
