Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
számban ácsok (7) és üvegesek (7) képviseltetik magukat. Az utóbbi két csoportnál is 1-40 forint közötti összegek jelennek meg. Utolsó alkategóriaként a szolgáltatás körébe tartozó szakmák különíthetők el. A 30 bejegyzés közel fele molnároktól származik (13). Tizenegy esetben ismert az adósság mértéke, ebből öt tiltás a korábbiakhoz hasonló alacsony tartományba sorolható, a fennmaradó hat bejegyzésből egy-egy alkalommal 240 és 436 forintos kintlévőséget követelnek, négy tiltásnál pedig 300 forintos adósság jelenik meg. Utóbbiak egy pozsonyi molnár nevéhez fűződnek, aki két személytől követel 300-300 forintot, és a két tiltást még ugyanabban az évben újra bejegyezteti. Pozsonyon kívülről Hans Liechtenperger, bécsi vendéglős ismert, aki a korábban már említett Michel Jäger kamarai tanácsos sógora volt.70 A kézműipar és a szolgáltatás területén tevékenykedő személyek tehát általában kis összegű kintlévőségeket követeltek, csak a kovácsoknál és a molnároknál tapasztalhatók több alkalommal közepes nagyságú adósságok. Az adósok körében magasabb a kézművesek aránya (28%). Összesen 47 szakma képviselteti magát. A korábban vizsgált alkategóriák szerinti eloszlás merőben más képet mutat. A legtöbben az élelmiszeripar területéről kerülnek ki (80). A két leggyakoribb szakma a mészárosoké (37) és a pékeké (32). Bár mindkét szakma elsősorban helyi piacra dolgozott, a mesterek közül minden bizonnyal sokan bekapcsolódtak a kereskedelembe. A mészárosok utóbbi tevékenység eredményeként a kézművesek legvagyonosabb rétegéhez tartoztak.71 A mészárosoknál 27 esetben ismert az adósság összege. Nyolc tiltásnál 25 forint alatt van az összeg, négy ügyben 60-100 forint közötti az adósság. Ugyancsak nyolc tiltásnál közepes (100-200 forint) összeggel találkozunk, és a kézműveseknél tapasztaltakhoz képest feltűnően nagy a 200 forint feletti adósságok aránya: öt esetben 200-500 forint, két tiltásnál 500 forint feletti a summa, a legmagasabb 1032 forint. A pékeknél 28 ismert esetből túlnyomórészt (24 tiltás) 1-50 forint közötti összegeket találunk, csak három esetben emelkedik az adósság 100 forint fölé, és a legnagyobb követelés 373 forintot tesz ki. A két csoport közül tehát inkább csak a mészárosoknál számolhatunk az adósságok hátterét képező jelentősebb kereskedelmi tételekkel. Az élelmiszeripar területéről még a halászok említhetők (7). A második legnagyobb alkategória a textil- és bőripar, 63 tiltással. Kiemelendő, hogy a tiltó személyek közötti nyolc szabóval szemben az adósok között 22 ügyben szerepel ilyen iparos, kettő kivételével mind pozsonyiak. Ez az arányeltolódás nyilván annak köszönhető, hogy a pozsonyi szabók fontos felvásárlói voltak a posztóval foglalkozó kereskedőknek, és az árut gyakran a korábban már említett áruhitel alkalmazásával vették át. Az adósságok terén inkább 70 Harrer, P: Wien i. m. IV/l. 1954. 155. 71 A pozsonyi okleveles anyagból is értesülünk arról, hogy a pozsonyi mészárosok bekapcsolódtak a marhakereskedelembe. A város tanácsa 1550-ben panasszal fordult a kamarához, mert az óvári harmincadnál pozsonyi mészárosokat tartóztattak fel, és árujukat lefoglalták, mivel nem fizettek harmincadot. A városi tanács kéri, hogy adják vissza az árut, mivel az a város ellátását szolgálja. Egy korábbi szerződésre hivatkozva még azzal érvelnek, hogy a város szükségletéi képező mennyiséget harmincadmentesen hozhatták át a pozsonyiak. Magyar Országos Levéltá Budapest; Mikrofilm C338 3241.
