Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
a 100-200 forint közötti összegek dominálnak. Ebben az alkategóriában említhetők még a vargák és cserzővargák (11), a kötélverők (9) és a szűcsök (6). A fém- és faipar területéről (38) a pintérek (13), valamint a kovácsok és fegyverkovácsok (10) képviseltetik magukat nagyobb számú tiltással. Kevéssel marad el ettől az alkategóriától az építőipar (36). Mindez leginkább az ácsok (19) és a cserepezők (13) magas számának köszönhető. Előbbieknél az 1-20 forint közötti összegek vannak többségben, és a legmagasabb adósság is csak 100 forintot ér el, a cserepezőktől pedig egy tiltás kivételével 1-10 forint közötti összegeket követelnek. A tiltó személyek közötti arányukhoz képest jelentősnek mondható a szolgáltatás terén tevékenykedő adós személyek részesedése 50 tiltással. Legnagyobb számban borbélyokat regisztrálhatunk, 1-50 forint közötti adósságokkal. Említhetők még a molnárok (9), a kocsisok és fuvarosok (8) és a fürdősök (5). Az eddig vizsgált kategóriák mellett már csak olyan csoportokat tudtunk elkülöníteni, amelyek létszámukat tekintve nem adnak lehetőséget széles körű elemzések elvégzésére. A tiltó személyként fellépő nemesekkel kapcsolatban elmondható, hogy egy ötvös kivételével kereskedőktől követelték — túlnyomórészt kis és közepes összegű — tartozásuk kiegyenlítését. Egy-egy esetben szerepel 440 forint körüli összeg. A gazdapolgároknál öt esetben ismert az összeg: három tiltásban 1-10 forint között, két tiltásban pedig 140 forint körül mozog. Amikor gazdapolgár az adós, hasonló összegek jelennek meg. II. A pozsonyi polgárok városon túlnyúló kapcsolatrendszere (a Verbotbuchban szereplő személyek származása alapján) Témánk szempontjából központi jelentőséggel bír a származás kérdésköre. A Tiltáskönyv információs bázisán belül ez az a változó, amelynek feldolgozásával fontos adatokat kapunk arra vonatkozóan, hogy a korabeli pozsonyi polgárok milyen irányú és milyen jellegű városon kívüli kapcsolatokat építettek ki. Elöljáróban hangsúlyozni szeretnénk, hogy jelen feldolgozással nem célunk a kereskedelmi forgalom mértékét vizsgálni (a forrás sajátosságaiból eredően nem is lehet erre vállalkozni), hanem a kapcsolatrendszerjellegét, az azon belüli irányokat és súlypontokat igyekszünk feltárni. Ezen túlmenően a kutatás további szakaszaiban vizsgálnunk kell majd a kapcsolatok „másik végpontjában" található személyeknek a saját társadalmi közegükön belül elfoglalt helyét. A korábbiakhoz hasonlóan itt is először az elemzésben rejlő nehézségekre kell felhívnunk a figyelmet. Az első bizonytalansági tényező a legnagyobb csoport, a pozsonyiak körülhatárolásánál adódik. Ezen személyek többségénél ugyanis magában a Verbotbuchban nem találunk utalást származásukra (lakóhelyükre) vonatkozóan, így tulajdonképpen más információ hiányában lehet őket pozsonyinak tekinteni. A tiltásokat lejegyző személyek számára teljesen logikusan csak azoknál jelölték meg a származást, akik a városon kívülről érkeztek. Mindazonáltal nem minden esetben vehetjük biztosra, hogy azok a személyek, akiknél nem tüntették fel a származás helyét, kizárólag csak pozsonyiak lehettek. A korszak más forrásai viszont jelentős segítséget nyújtanak az ellenőrzésben. Az így nyert információk alapján a tiltó személyek eddig tárgyalt csoportjának mintegy 80 százalékát sikerült biztosan pozsonyiként azonosíta-
