Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135

kamarai alkalmazott özvegyét vette el az 1550-1560-as évek fordulóján. A ho­zomány jelzi a házasuló felek magas társadalmi státuszát: az asszony egy a Szent Mihály téren lévő házat hozott a házasságba, a ház értékét 2000 font körülire taksálták.6 7 Michel Jäger bécsi polgár és kamarai tanácsos alacsony összeg miatt jelent be tiltást.68 Végül említhető még Dr. Johann Baptista Pacheleb, a bécsi egyetem rektora, aki egy 100 forint körüli adósság miatt tesz egy alkalommal tiltást Pozsonyban.69 Az adósok között már jóval alacsonyabb az értelmiség részesedése. Össze­sen 49 tiltást jelentettek be ilyen személlyel szemben. A legnagyobb csoport itt is & deákoké (17). Előfordul még harmincados (10), kamarai tisztviselő (6), isko­lamester (5), városi mérő (4), postamester (3), orvos (2) és királyi építési írnok (1). A városi vezető réteghez kapcsolódó tisztviselők közül egyetlen esetben szerepel ispotálymester. A tiltó személyek között a második legnagyobb csoport a kézművesség és a szolgáltatás területéről kerül ki (20,3%). Összesen 49 szakma képviselői szere­pelnek a forrásban, legnagyobb arányban a fa- és fémipar kézművesei. A legna­gyobb csoport a kovácsoké 34 tiltással. Hat alkalommal fegyverkovács, egy til­tásban pedig rézkovács szerepel. A követelt összegek fényében vizsgálva már jó­val kisebb jelentőséget tulajdoníthatunk a kovácsoknak. Huszonhárom esetben ismert az összeg, amely 11 alkalommal a tíz forintot sem éri el, további hat esetben 10-35 forint között mozog, három kovács 100-150 forint közötti össze­get követel, és a legnagyobb egy 480 forintos tartozás. A fegyverkovácsoknál 5-57 forint közötti követelések merülnek fel. A vizsgált kézműves-alkategóriá­ban a második legnagyobb a pintérek csoportja (11 bejegyzéssel), valamint ötvösök és lakatosok szerepelnek még nagyobb számban (5-5). A pintéreknél kilenc eset­ben ismerjük a követelt összeget: 0,7-34 forint közöttiek. Némileg meglepő, hogy a kézművesek felső rétegéhez tartozó ötvösöknél is hasonló értékű követelésekkel találkozunk: a legmagasabb összeg is csak 62,5 forintra rúg. Számszerűleg a második alkategória a textil- és bőripar 43 bejegyzéssel. Itt már kiegyensúlyozottabb az eloszlás az egyes szakmák között: A leggyako­ribbak: tímár (10), szabó (8), varga (7), valamint a szűcs (4) és a posztónyíró (4). A tímárok tiltásaira is a kis összegek (1-15 forint) jellemzőek, egyszer találko­zunk egy 112 forintos követeléssel. A 7-8 tiltással jelentkező szakmáknál ha­sonló összegek (általában 1-40 forint) jelennek meg. Az élelmiszeripar területé­ről (36) leginkább pékeket (18) és mészárosokat (12) találunk. Előbbieknél 3-50 forint közötti összegek jellemzőek, egy tiltás vonatkozik 500 forintra. A mészárosoknál hasonló összegeket regisztrálhatunk, egy-egy alkalommal talá­lunk 100 és 180 forintos követelést. Az építőipar területéről (25) jelentősebb 67 Harrer, P: Wien i. ra. VI/2. 1957. 392. 68 AMB VB a i 1 fol. 106v. Kamarai tisztségéhez: Harrer, P: Wien i. m. IV/1. 1954. 155. 69 Pacheleb pályája elején — 1545-1547 között — kamarai prokurátorként tűnik fel (ÖStA FHKA HKA HP W. Nr. 194. fol. 53v., uo. W Nr. 195. fol. 130v., uo. W. Nr. 197. fol. 2r). A század elején a Magyarországról Ausztriába (vissza)települt, tekintélyes Edlasperg családba házasodott be. Harrer, P: Wien i. m. IV/1. 1954. 30. és Gecsényi Lajos: Az Edlasperg-ügy. A magyar kereskedők bécsi kapcso­latai a 16. század első felében. Történelmi Szemle 35. (1993: 3-4. sz.) 286.

Next

/
Thumbnails
Contents