Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
Az értelmiségi elit részéről találunk még három gyógyszerészt (összesen 6 tiltással). Ok az orvosokhoz képest rangban és vagyonban alacsonyabban találhatók, de még a polgárok felső rétegéhez tartoztak. A 15-16. században a gyógyító tevékenységet csak kisebb részben végezték maguk az orvosok. A polgárok betegség esetén gyakrabban keresték fel a gyógyszerészeket, akik kereskedelemmel is foglalkoztak, és orvosságok mellett gyakranárultak gyertyát, viaszt és egyéb speciális árukat. A jórészt maguk előállította orvosságokat csak náluk lehetett megvenni, így jelentős szerepük volt a város egészségügyében.62 Mindennek tekintetében némileg meglepő, hogy kizárólag 10 forint alatti összegekre jelentenek be követelést. A legnagyobb csoportot nem a városi, hanem a kamarai alkalmazottak alkotják. Harmincadosok 29 tiltást jegyeztettek be. Korábban a harmincad-tartozásoknál már érintettük ezt a csoportot (1. az I. 1. 3. alfejezetben). Ki kell itt térnünk arra, hogy a központi igazgatási szervek a tanult polgárok számára fontos felemelkedési lehetőségként szolgáltak. A Magyar Kamara alsó hivatalnoki kara jelentős részben polgári származású értelmiségiekből állt. A kamarai állások vonzó karrierlehetőséget kínáltak. A harmincadhivatali és -ellenőri állások keresettek voltak.63 Az említett közel harminc bejegyzés 13 harmincadostól származik. Az értelmiségiek közül itt találkozunk a legmagasabb összegekkel. Huszonegy esetben ismert a tartozás: nyolc tiltásnál 100 forint alatt, hat esetben 100-200 forint között, öt bejegyzésnél 200-500 forint között mozog. Egy-egy ügynél pedig 1000, illetve 2000 forintos követelésről olvashatunk. A szellemi foglalkozásúak közül tehát ezeknek a személyeknek voltak a legnagyobb kintlévőségeik, amiből közvetve a harmincadosok jelentősebb gazdasági potenciáljára következtethetünk, még ha feltételezzük is, hogy a tiltások egy részét a kamara nevében jelentették be. Kiemelhető Paul Posel (Pesl), aki 1538-tól a Mária királyné kezén levő pozsonyi harmincadcsoportnak volt királyi ellenőre és az általa vezetett napló jelentős forrásértékkel bír a témával foglalkozó kutatások számára.6 4 Az itt felsoroltakon kívül a tiltó személyek közül említhető még postamester, városi mérő és városszolga, seborvos, királyi kamarai szolga, hadi számadásmester vagy az esztergomi érsek udvarbírája. Elkülöníthető egy kis létszámú bécsi csoport, amelynek tagjai hasonlóan sorolhatók be. így Hans Marb, Bécs város bírósági ülnöke hat tiltást jelent be, 200-500 forint közötti értékben. Adósai között harmincadost és kalmárt is találunk. Marb Bécsben legalább négy házban volt teljes vagy résztulajdonos.65 Hans Ebersdorffer bécsi gyógyszerész a Graben sarkán lévő, A vörös kereszthez címzett gyógyszertárat vezette 1563 és 1566 között.66 Mathes Hueber kamarai alkalmazott volt, és feleséget is ebből a körből választott magának, egy másik 62 Kubinyi András: Gesundheitspflege in den mittelalterlichen Städten Ungarns. In: Stadt und Gesundheitspflege. Szerk. Bernhard Kirchgässner - Jürgen Sydow. Sigmaringen 1982. 98-99. 63 Frederik Federmayer-. Lepold Peck (1560-1625) kincstárnok és családja. In: Fejezetek Pozsony történetéből i. m. 158. 64 Ember Gy.: Magyarország nyugati külkereskedelme i. m. 24-25., 28., 37. 65 Harrer, P.: Wien i. m. 1/2. 1951. 435., i. m. IV/1. 1954. 60., 185, i. m. IV/3. 1955. 662. Ezek közül a Rotenturmstrassén található ingatlant 2200 fontért vette. i. m. IV/1. 1954. 60. 66 Harrer, P: Wien i. m. 1/1. 1951. 154.
