Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
megállapításával, miszerint bizonytalan, hogy ezek a megnevezések tényleges foglalkozást, végzettséget vagy csak írni- olvasni tudást jelöltek.5 9 Egy tiltásnál bizonyosak lehetünk abban, hogy a deák kitétel végzettséget takar: Ferenc Dyak ugyanis Bornemisza Tamás veje, Gerhard Meiern dienere ként jelent be tiltást Melem hagyatékára 165 forint értékben.60 Ezek a személyek mintegy 50%-ban 10-50 forint közötti adósságért lépnek fel, négy esetben pedig 100 forint fölötti (150 és 450 közötti) összegekkel találkozunk. Egy részük tehát — Ferenc deákhoz hasonlóan — komolyabb kereskedelmi tevékenységet is folytathatott. A városi adminisztrációban foglalkoztatott értelmiségiekről már gazdagabb információval rendelkezünk. A Verbotbuchbari többek között városi jegyző (3 tiltás), kamarás (9), vásárbíró (1), kamarai írnok (2) és kamaraszolga (1) jelenik meg. A fontosabb adminisztratív hivatalok betöltésénél már nem csak a gyakorlati jártasság volt a meghatározó, hanem a megfelelő elméleti képzettség is. A városi hierarchián belül megnőtt a jogi végzettségűek szerepe. A bírót, a polgármestert és az esküdteket évenként választották újra, és ha még a gazdag polgárok között öröklődtek is ezek a tisztségek, egy huzamban 3-4 évnél tovább ritkán látta el őket egy személy. A jegyző és a kamarai írnok viszont több éven át megszakítás nélkül a helyén maradt, ami növelte e személyek tekintélyét, hiszen a városi bürokráciában ők jelentették a folytonosságot, és jól kiismerték magukat a politikai viszonyokban is.6 1 A számadáskönyvek tanúsága szerint a jegyző volt a legjobban fizetett alkalmazott. Évi 52 fontdénárt kapott, és előfordult, hogy még ezenfelül is juttattak neki pénzt külön feladatok elvégzéséért. A számadások a jegyző után a kamarai írnokot és a kamaraszolgát említik. Mindketten 26-26 fontdénár fizetésben részesültek. A pénzbeli juttatáson felül hivatali ruházatról is gondoskodott számukra a város. A Tiltáskönyvben Schedel felesége és Stützl özvegye szerepel. Előbbi 150 forintos tartozásra jelent be tiltást, utóbbi egy kisebb összeget követel. Kilenc tiltás származik két városi kamarástól: Mert Vorstertől (1), illetve Cristof Pfintzingertől (8). A kamarási tisztség mindkettőjük számára csak kiindulópontul szolgált további karrierjükhöz: Vorster 3-3 éven át volt esküdt tanácsos, illetve városkapitány (Pfintzingerről korábban már szóltunk). Utóbbi többségében 100-400 forint közötti adósságokat követel, összesen 1148 forint értékben. Az említetteken kívül szerepel még két iskolamester. 59 Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Bp. 1988. 461. 60 AMB VB a i 1 fol. 159v. 61 Wunder G.: Die Bürger von Hall i. m. 46. és Jörg Rogge: Für den gemeinen Nutzen. Politisches Handeln und Politikverständnis von Rat und Bürgerschaft in Augsburg im Spätmittelalter. Tübingen 1996. 135. A pozsonyi jegyzői tisztséget 1529-1545 között Michel Stützl, 1546-1552 között Heinrich Schedel, végül 1552-1571 között Thomas Entzenweiß viselte. Ugyanebben az időszakban 11 személy töltötte be a bírói posztot. A kora újkori Bécs bürokratikus berendezkedését vizsgálva Josef Pauser a városigazgatás „sarkköveként" értékeli a városi jegyzőt, 1. Josef Pauser: Verfassung und Verwaltung der Stadt Wien. In: Wien. Geschichte einer Stadt. Bd 2. Die frühneuzeitliche Residenz (16. bis 18. Jahrhundert). Szerk. Peter Csendes - Ferdinand Opll. Wien-Köln-Weimar 2003. 64. Kiss András a „városi írásbeliség letéteményeseként" aposztrofálja a nótáriusokat. Kiss András: Más források - más értelmezések. Marosvásárhely 2003. 205., ill. 130.
