Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
tolódást tapasztalhatunk a nagyobb összegek felé. Az adósságukat követelők mintegy 62%-a kereskedő. Ami a származást illeti, a pozsonyiak részesedése jóval alacsonyabb (25,8%) ennél a csoportnál, mint az összes tiltó személy körén belül. A külföldiek pedig jócskán túlreprezentáltak, nevezetesen 65,4%-kal. Mindez leginkább két tényezőnek köszönhető: egyrészről a nem pozsonyiak és főként a külföldiek többsége ténylegesen a kereskedelemben tevékenykedett, másrészt számolnunk kell azzal, hogy ezeknél a személyeknél — megfelelő források hiányában — nehezebben pontosítható a foglalkozás. Fontos adalék-információként szolgálnak azok az esetek, amikor konkrétan megjelölik a kereskedő valamilyen „vállfaját". Találunk adatot a kereskedelmi tevékenység méretére, illetve profiljára is. Harminc tiltásnál olyan követelő fél jelenik meg, aki minden bizonnyal kiskereskedelemmel foglalkozott. Ilyen volumenű forgalmat valószínűsíthetünk azoknál, akiket a gwandschneider (20), huetter (8), kramer (5), vagy kalmar (5) kifejezésekkel illetnek.5 3 Ezt támasztja alá, hogy az első három foglalkozásnévnél túlnyomórészt 1-60 forint közötti összegekkel találkozunk. Némileg eltér a helyzet a kalmároknál, ahol csak két tiltásnál szerepel 100 forint alatti adósság, ezen kívül 174, 200 és 500 forintos tartozást követelnek. így tehát utóbbiakat a kisszámú információ alapján inkább a középkereskedő kategóriájába sorolhatjuk. A kereskedelmi tevékenység profiljáról sajnos kevés esetben találunk információt: két pozsonyi marhakereskedő három tiltása szerepel a városkönyvben.5 4 Tizenegy kereskedősegéd szerepel, egy kivételével mind pozsonyiak, és alacsony (6-40 forint) összegeket követelnek. Az adósok 64,5%-a kapott kereskedő-besorolást. Feltűnő, hogy e csoport közel negyedénél szerepel közép- vagy kiskereskedelemre utaló kitétel. Ez részben abból is adódhat, hogy az adósok között jóval nagyobb a pozsonyiak aránya (mintegy 80%), ebből kifolyólag pontosabban meg lehetett határozni a foglalkozást, másrészt elfogadható az a feltételezés is, hogy a városon kívülről érkező követelések bejegyzői között ténylegesen több volt a nagykereskedelemmel foglalkozók aránya. A velük kapcsolatban álló pozsonyiak pedig nyilván felvásárlói voltak a behozott áruknak. A gazdasági kapcsolatok itt vázolt viszonyait igazolja az is, hogy az adósok között jóval jelentősebb a kézművesek aránya (34,9%, szemben a tiltó személyek közötti 21,1%-os részesedésükkel). A városon kívülről érkező áruk felvásárlói voltak tehát a pozsonyi közép- és kiskereskedők. Amint azt említettük, az ide sorolható megnevezések az adósok között jóval gyakrabban fordulnak elő: huetter (69!), gwandschneider (27), kramer (21) és kalmar (8). Az összegek tekintetében az utóbbi két kifejezésnél a tiltó szemé-53 A gewandschneider megnevezésű szakma képviselői, másképpen a „kamrás urak" a végposztóból lemért mennyiséget adták el a kistételben vásárló vevőknek. Bessenyei József-. Menekültek... A kereskedelem helyzete Magyarországon 1526 után, Bornemisza Tamás és a budai menekültek működésének tükrében. Miskolc-Bp. 2007. 26. 54 Más forrásokból még számos további információ kerülhet elő a kereskedők tevékenységéről. Tudjuk például, hogy a bécsi Hans Straub többek között gabonakereskedelemmel foglalkozott, melynek folytatására halála után örökösei is engedélyt kértek a kamarától. Österreichisches Staatsarchiv, Wien; Finanz- und Hofkammerarchiv, Hofkammerarchiv (továbbiakban: ÖStA FHKA HKA) Hoffinanz Protokolle (HP) W Nr. 189. fol. 109v. Straub Franz és Raimund nevű fia szerepel a Tiltáskönyvben.
