Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
lyeknél már ismertetett tendenciához hasonló adósságokat találunk. A huetter foglalkozásnévnél 61 esetben ismert az összeg. Nyolc tiltás kivételével 1-60 forint közöttiek, négy ügynél találunk 100-200 forint közötti összeget, végül egy tiltás közelíti meg a 300 forintot. A gwandschneiderek esetében 24 tiltásnál ismert a tartozás. Ezek kb. egyharmada 15-50 forint közötti, hat esetben 100- 200 forint és hat tiltásnál 200-500 forint közötti összeg fordul elő. Ezek a személyek tehát — szemben a követelő félként fellépő gwandschneiderekkel — az itt szereplő adósságtételek alapján inkább középkereskedőként értelmezhetők. Marhakereskedőkkel szemben 16 követelést jelentettek be, a szám azonban félrevezető lehet, ugyanis mindössze négy adóst találunk a tiltások „mögött". A leggyakrabban Jörg Holtzapfl fordul elő: hétszer egyedüli adósként, háromszor feleségével, öt alkalommal pedig Mathes Göschl marhakereskedővel, aki minden bizonnyal Holtzapfl társa lehetett. Ha elosztjuk a tiltások összegét, akkor utóbbira összesen több mint 4000 forint adósság jut.55 A marhakereskedők mellett az adósok között találunk posztókereskedőt is. Tíz tiltás érkezett be három ilyen személy vagyonára, közepes (80-200 forint közötti) összegekkel. Kereskedősegéd megnevezés hat adósnál fordul elő, figyelemreméltó viszont, hogy ennél a csoportnál közepes (három tiltásnál 100 forint körüli, egynél 442 forintos), illetve egészen nagy összegekkel is találkozunk (2200 forint). E csoportnál tehát inkább valamely jelentősebb kereskedőtársaság vagy -család képviselőiről beszélhetünk, nem pedig egy kereskedő mellett dolgozó kisegítő személyről. Bár arányában a politikai és az értelmiségi elit képviselői a kézműveseknél alacsonyabb részesedéssel vannak jelen, mégis a kereskedők után ezt a két csoportot kell tárgyalnunk. A tisztviselői kar nem értelmezhető a kereskedőkhöz vagy a kézművesekhez hasonló „tiszta" foglalkozásbeli kategóriaként, hiszen a politikai elit túlnyomórészt a kereskedők közül került ki. Az értelmiség kapcsán kiemelendő, hogy éppen az 1550-es évektől tapasztalható az az általános tendencia, miszerint a városokat vezető elitréteg nagykereskedői és tehetős kézművesei mellé vagyon és tekintély terén egyre inkább felzárkózik a városi értelmiség.5 6 Hasonló folyamat kezdeti szakaszáról tanúskodnak a tárgyalt időszakból származó pozsonyi végrendeletek adatai is, továbbá kiemelendő, hogy az itt vizsgált városkönyv információi szerint a szellemi foglalkozást űzők a kézművesekhez képest jóval nagyobb összegekre tesznek tiltást. A pozsonyi városvezetésből csak egy bíró fordul elő: Hans Vischer öt tiltásban. Apja, Michel Vischer a vagyoni felső réteghez tartozott és több éven át volt belső tanácsos. Fia, Hans valószínűleg 1544-ben lett először esküdt taná-55 Más forrásokból tudjuk, hogy további adósok is kereskedtek marhával. Wolf Hohenkircher kilenc alkalommal szerepel adósként. Összadóssága 1170 forintot tesz ki. Pozsonyiak mellett kapcsolatban volt iglaui, járfalui és két nürnbergi kereskedővel is. Cristof Magertől négy tiltásban követelnek összesen mintegy 73 forintot. A Verbotbuch nem szolgál információval Hohenkircher és Mager foglalkozását illetően. A kamarai iratokból viszont tudjuk, hogy 1546-ban 200 marha vámmentes hajtására kértek engedélyt. A kamara 100 gulden értékben ad mentességet a harmincad fizetése alól. ÖStA FHKA HKA HP W Nr. 195. fol. 78r. 56 Heinz Schilling: Vergleichende Betrachtung zur Geschichte der bürgerlichen Eliten in Nordwestdeutschland und in den Niederlanden. In: Bürgerliche Eüten in den Niederlanden und in Nordwestdeutschland. Szerk. Heinz Schüling - Herman Diederiks. SF A/23 1985. 9-13.
