Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
A korabeli jogszokás gyakorlati lecsapódásaként értékelhetők az írásos tanúsítványok is. A tiltások körülményeit kifejtő adathalmazon belül viszonylag jelentős helyet foglalnak el az ide sorolható bejegyzések (15,5%). Amint azt korábban már említettük, külön figyelmet érdemel a tény, hogy ezek az írásos tanúsítványok általában korábbi kereskedelmi ügyletre utalnak. A tartozást igazoló dokumentumok között döntő többségében adósleveleket (schuldbrief) említenek. Összesen 32 tiltásnál fordul elő ilyen bizonyító erejű irat hivatkozási alapként. Feltűnő, hogy a tiltó személyek között a pozsonyiak aránya csak 37,5% (az összes tiltó személy 49,3%-a pozsonyi). Öt bécsi és három nürnbergi mellett találunk breslaui (2), iglaui (1), ulmi (1) és váradi kereskedőt (1). Adóslevél említésénél 22 esetben ismert az adósság mértéke. Ebből öt tiltásnál találunk 100 forint alatti összeget, hat ügynél 100-200 forint között mozog az adósság, a fennmaradó 11 esetből hatnál 400 forint feletti az összeg, és ezen belül két 1000 forintos tiltásról olvashatunk. Látható tehát, hogy a nagy vagy közepesen nagy összegek irányába mozdul el az itt elemzett metszet. A származás kérdésével együtt vizsgálva nyilvánvaló, hogy a nagy távolságokat átívelő és viszonylag jelentős összegeket megmozgató kereskedelmi forgalomban a tartozás bizonyítására gyakrabban alkalmazták az említett írásokat. Az adóslevelek mellett két-két esetben említenek még registert és schuldbuchot. Az előbbiben a kereskedők kiadásaik és bevételeik mellett nyilván kintlévőségeiket is feljegyezték, míg a schuldbuch minden bizonnyal a tartozások számontartására szolgált. Ugyancsak két tiltásnál hivatkoznak még jegyző által ellenjegyzett bírói végzésre. Öt alkalommal pedig a kamarától kapott freibrieff fordul elő. Végül az írásos tanúsítványok speciális fajtáiként értékelhetjük, amikor olyan iratokra hivatkoznak, amelyek hátterét családi ügyekként foglalhatjuk össze: hagyaték, végrendelet (15 tiltás), hitbér vagy hozomány (5), árvaellátás (2) stb. Amint azt az 1/2. számú táblázat is jól mutatja, a legnagyobb csoportot (67) azok a bejegyzések képezik, amelyekben korábbi tiltást újítanak meg. A nagy esetszám ellenére ez a csoport sajnos kevésbé nyújt elemzési szempontokat. Érdekességként említhető, hogy hét esetben nem található a Verbotbuchban a hivatkozott tiltás. Feltételezhető tehát, hogy ezeknél az ügyeknél a korábbi tilalmat máshova jegyezték be. Ezt támasztja alá egy 1565. évi ügy, amelyben egy iglaui kereskedő bécsi képviselő közbenjárásával kéri, hogy Bornemisza Tamás vejét, a kölni származású Gerhard Meiemet vegyék őrizetbe annak meg nem fizetett tartozása miatt, és kifejtik, hogy Bécsben korábban már tárgyalták ügyet.47 A törlesztések vizsgálatához lehet érdekes (1. alább az I. 1. 5. alfejezetet), hogy azoknál az ügyeknél, ahol az eredeti tiltásnál és a megújításnál is ismerjük az összeget, az adósság mértéke a legtöbb esetben nem változott. Némileg pedig meglepő, hogy több olyan tiltást találunk, ahol a megújításnál magasabb összeget jegyeztek be, mint az első tilalomnál. Legvégül az Egyéb kategória 13 tiltásából hatnál károkozásra hivatkoznak. Egy eset érdekességként emelhető ki: Hans Mülner brucki polgár 1552-47 AMB VB a i 1 fol. 166r.
