Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
ben Mert Häuser pozsonyi polgár borát tiltja a Mülner szőlőjében végzett jogtalan szüret miatt.48 I. 1. 4. A tiltás módja A tiltás módja alatt azt értjük, hogy személyesen vagy képviselő útján történt-e a követelés bejelentése.4 9 Az esetek döntő többségében, nevezetesen 1138 alkalommal (81,5%) személyesen jártak el. Magától értetődő módon a pozsonyiaktól érkezett tiltásoknál a legnagyobb az utóbbi esetek aránya (95,2%). A fennmaradó 33 ügyben leginkább olyan képviselettel találkozunk, amikor a férj jár el a feleség nevében. Témánk szempontjából nagyobb figyelemre tart számon az a kérdés, hogy Pozsonyon kívüli személyek milyen arányban voltak jelen személyesen a Duna menti városban. Itt nyilván azokat a városokat érdemes vizsgálni, ahonnan viszonylag jelentős mennyiségű tiltás érkezett. Az északnyugat-magyarországi térségből Nagyszombat (19 tiltás) és Szentgyörgy (13) sorolható ide. Mindkét városból csak két-két olyan tiltást találunk, amelyek bejelentésénél képviselő közreműködését vették igénybe. Kiemelten érdemes vizsgálnunk a bécsiek körét. Általánosan elfogadott, hogy a pozsonyiak számára az ausztriai, a dél-német és részben az itáliai kereskedőkkel fenntartott intenzív gazdasági kapcsolat centruma Bécs volt, amelyen túl nemigen vitték áruikat a pozsonyiak, hanem általában itt bonyolították le üzleteiket helyi közvetítők segítségével. A bécsiek rendkívül előnyös helyzetben voltak, mivel üzleteik lebonyolításához nem kellett a nyugat-magyarországi városokba utazniuk. A pozsonyiaknak eszerint sokkal gyakrabban kellett felkeresniük partnereiket. A kapcsolatban jelentkező súlyponteltolódásnak tehát a mintegy ötször-hatszor akkora lakosságú Bécset kellett kedvezőbb pozícióba hoznia. A két város kereskedői között fennálló viszony jól árnyalható a Verbotbuch adatai alapján. A Tiltáskönyv szerint ugyanis a bécsiek az esetek nagy többségében személyesen jelentették be követelésüket. A bécsi személyektől származó 168 tiltásból mindössze 41-nél vették igénybe közvetítő segítségét. Eszerint az esetek több mint 75%-ában személyesen volt jelen az illető bécsi polgár. Nyilvánvaló tehát, hogy a pozsonyiak napi kapcsolatban álltak számos bécsi kereskedővel, és fontos, hogy utóbbiak gyakran keresték fel magyarországi partnereiket saját városukban. A dunai útvonal kereskedelmi forgalmában a másik két jelentős város Nürnberg és Augsburg volt. Amennyiben figyelembe vesszük a két dél-német város Pozsonytól számított távolságát, úgy a bécsieknél tapasztalt arányoknál is figyelemreméltóbb, hogy az említett városok polgárai is számos alkalommal személyesen jelentek meg Pozsonyban. A képviselő útján tett tiltások aránya a nürnbergiek esetében még az 50%-ot sem éri el. Az 53 Nürnbergből származó tiltásból 27 esetben személyesen jártak el. Az augsburgiak 47 követelésükből húszat jelentettek be személyesen. Alacsonyabb esetszámokkal, de a sankt 48 AMB VB a i 1 fol. 87v. 49 A képviselők származását itt csak érintőlegesen tárgyaljuk. A tiltó személyek származásánál részletesen foglalkozunk még a témával, mivel a két kérdéskört együtt érdemes vizsgálni
