Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135

hető tehát, miért ügyeltek a bejegyzést végző személyek a két formula következetes használatára. A fenti adatsorokból világosan látszik, hogy a nagyobb összegű adósságoknál inkább a hab und gut, ligund und farund verziót alkalmazták. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a kiemelkedően nagy összegű adósságoknál (1600 Aft fölött) 13 esetből nyolcnál használják ezt a megfogalmazást, 2000 forint fölött pedig egy kivételével az összes tiltásban ez a kitétel köszön vissza. Az 1/1. számú táblázatból jól látszik, hogy az ingatlanokra vonatkozó tilalmak, számukat tekintve a készpénzes tiltások mögé szorulnak, mégis az ingatlannak a korabeli polgári vagyonon belül elfoglalt helye miatt részletesebben kell tárgyalnunk ezt a kategóriát. A korabeli polgári vagyonnak és ezzel együtt a vagyonosságról alkotott általános elképzelésnek a legfontosabb alkotóeleme az ingatlantulajdon volt. A vagyonnak ez a része mutatta meg igazán a közösség adott tagjának gazdasági aktivitását. A korabeli polgárok számára az ingatlan nagyobb jelentőséggel bírt, mint puszta tőkebefektetés. Az ilyen jellegű tulajdonok közül leginkább a háztulajdon társadalmi szerepét emelhetjük ki, hiszen az a polgárok számára a közösségéhez való tartozást testesítette meg.16 Elég csak arra gondolnunk, hogy a pozsonyi polgárjog megszerzésének alapja is az ingatlanbirtoklás volt, és ettől a tulajdontól olyan kiemelt jelentőségű események függtek még, mint például a házasságkötés.1

7 Az ingatlanokon belül a legnagyobb arányban az adós házát célozzák a követelések. Ehhez képest magukról az ingatlanokról sajnos nagyon kevés többletinformációval szolgálnak a bejegyzések. Ilyenek például a ház helyére vagy értékére vonatkozó adatok. Előbbire mindössze nyolc esetben van példa. A Belvárosból egy-egy alkalommal említik a Hosszú utcát és a Ventúr utcát. Két bejegyzés utal a valószínűleg a Duna és a városfal közötti terület keskeny sávján, a Halász-kapu előterében elterülő ún. Újvárosra. A Szt. Mihály-kapu előtt feküdt a Mihály-külváros, amely a tárgyalt forrásban egyszer fordul elő. Végül egy-egy alkalommal említik a Várhegy és a Duna között elterülő Vödrici-, valamint a Széplaki-külvárost. Egy esetben tesznek tiltást Pozsonyon kívüli házra: Michel Mager szentgyörgyi polgár házát terhelik meg 156 forint tartozással.18 Sajnos a házak értékét illetően is szűkösek információink. Konkrét adattal valójában nem is szolgál a forrás, csak hozzávetőleges képet kapunk a házak értékéről. Az adósság 28 esetben ismert. Óvatosan kell azonban ezeket az adatokat kezelnünk, hiszen egy tiltás nagy valószínűséggel nem a ház valós értékét takarta, és az adósságok behajtásának logikája szerint joggal feltételezhető, hogy a Verbotbuchhan szereplő összegek inkább a házak valós értéke alatt mo-16

Vö. Granasztói György: A barokk győzelme Nagyszombatban. Tér és társadalom 1579-1711. Bp. 2004. 12. 17 A házak elsődleges társadalmi funkciójaként ebben a korban még nem a privát szférának a nyilvánosságtól való elhatárolását tekinthetjük, hanem inkább csak a házban élő háztartási közösség védelmét. Fred Kaspar: Das mittelalterliche Haus. In: Die Vielfalt der Dinge. Neue Wege zur Analyse mittelalterlicher Sachkultur. Intern. Kongress Krems a. d. Donau 4. bis 7. Oktober 1994. Gedenkschrift in Memóriám Harry Kühnel. (ÖAW, Forschungen des Instituts für Realienkunde des Mittelalters und der frühen Neuzeit 3.) Wien 1998. 210. 18 AMB VBail fol. 148r.