Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
zogtak. Utóbbi feltételezést olyan ügyek is alátámasztják, amelyeknél feltűnően kis összegek szerepelnek. A huszonnyolcból 16 tiltásnál 50 forint alatti adósságot jelölnek meg, és hét esetben még a 10 forintot sem éri el az összeg. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi adatok még egy házrész valós árának sem felelnek meg. Hatszor fordul elő 50-100 forint közötti summa, a fennmaradó hat tiltás pedig a következő összegekkel szerepel: 100, 112, 156, 163 Aft, végül két esetben jelölnek meg 200 forintot.19 Viszonyításképpen a korszak végrendeleteit hívhatjuk segítségül. A Protocollum Testamentorum második kötetében 391-ből 258 végrendelkező említ legalább 271 házat vagy házrészt. Az ingatlanok értékére vonatkozóan ebben a forráscsoportban is kevés információt találunk. Bár itt az ingatlan értékének megbecsülésénél a Tiltáskönyvhöz képest ellenkező irányú tendenciát valószínűsíthetünk, azaz a végrendelkezők minden bizonnyal inkább túlbecsülték házuk értékét, mégis a valós értékekhez sokkal jobban közelítő adatokra számíthatunk. A legnagyobb értékben két, egyenként 350 forintot érő házról van adatunk. Említenek még egy 310, illetve egy 210 forint körüli értékkel bíró házat, míg egy testamentumban egy 174 forintos árról olvashatunk.2 0 A Tiltáskönyvben a második leggyakrabban előforduló ingatlantípus a szőlő. A polgárok által követett befektetési stratégiákban kiemelkedő szerepet töltöttek be ezek az ingatlanok. Erre szolgál bizonyítékként, hogy az 1529 és 1557 közötti végrendeletekben 277 testáló legalább 637 szőlőskertről rendelkezik. Ehhez az adatgazdagsághoz képest a Verbotbuchhan sokkal kevesebb információt találunk: 27 tiltás vonatkozik szőlőkre. A negyvenes évek végétől gyakrabban követik azt, a várostörténeti kutatás szempontjából örvendetes szokást, hogy megjelölik a dűlőnevet. Összesen 11 esetben szerepel ilyen adat. Többek között két-két alkalommal fordul elő a végrendeletekben is gyakran említett Hohenay és a Thonawleuten, illetve a Leffler dűlő. Egy-egy alkalommal olvasható a Vödric nyugati oldalán található Hausperg, valamint a testamentumokban leggyakrabban előforduló Széplaki-dűlő. A szőlők értékét tekintve a házaknál már részletezett vizsgálati szempontot kell követnünk. Tizenhét esetben ismerjük az adósság mértékét. Ebből öt tiltásnál 10 forint alatt van az összeg, nyolc esetben 10-35 forint közé taksálják a tartozást, egy-egy tiltásban szerepel 40, illetve 80 Aft, végül két tételnél találunk 100 forint adósságot. A terméssel együtt említett szőlőskertek esetében az értékek: 50, illetve 80 Aft. A Végrendeleti Könyv három testamentumában összesen hét szőlő értékét adják meg: 170, 143, 140, 80, 70, 35 és 30 forint.21 Megállapítható tehát, hogy a szőlőkre vonatkozó tiltások adósságösszegei jóval közelebb állhattak az ingatlanok tényleges értékéhez, mint a házak esetében. Egy 1555. évi bejegyzésből arról is értesülünk, hogy a tiltó személy fél évvel a 19 L. .még I. 1. 3. alfejezet. 20 AMB PT II. 4 n 2 fol. 213v, 342r, 58r, 240r és 344v. 21 AMB PT II. 4 n 2 fol. 23Ív, 352r, 363v. Elvétve más forrásokban is találunk utalást szőlő értékére, így az Actionale Protocollum 1540-ből említ egy szőlőt, amely egy végrendelkezőtől a városra szállt, és később mintegy 30,6 forint értékben eladták. AMB 2 a 2 PA II. fol. 48r.
