Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Tózsa-Rigó Attila: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa (Különös tekintettel a pozsonyi felső- és középréteg városon túlnyúló kapcsolatrendszerére) V/1135
első esetet kiemelni. Ebben az egyik kiemelkedő vagyonnal bíró, morvaországi származású, Pozsonyban élő kereskedő, Wolfgang Schuman örökösei lépnek fel a pozsonyi vagyoni és politikai elithez tartozó Mert Zirkendorfferrel szemben a Schuman-hagyaték ügyében. Zirkendorffer a korszakban tíz alkalommal volt a belső tanács tagja. A tanúk — egyben az elhalt Schuman vagyonának tutorai — szintén tekintélyes polgárok: az egyik a felső réteghez tartozó Tailnkäs család tagja, a másik Hans Lang, aki 19 hivatali évvel büszkélkedhet a belső tanácsban. A záradékban szerepel, hogy Zirkendorffer készpénzzel és ezüstneművel elégítette ki a követeléseket.15 A továbbiakban áttérünk a tiltott személy vagyonát érintő rendelkezésekre. A tiltásoknak több mint fele csak általános jellegű kitételt tartalmaz, amellyel az adós személy teljes ingó és ingatlan vagyonára jegyeztek be elidegenítési tilalmat. A két leggyakrabban előforduló megfogalmazás: hab und guet, illetve hab und gut, Ligund und farund. A két változat mellett nagyon ritkán megjelenik egy még bővebb: auf allen gepürenden tail an ligunden und farunden. Az ilyen leegyszerűsített bejegyzések nyilván megkönnyítették a korabeli írnokok dolgát, a mai kutatás számára viszont hátrányt jelent nagyarányú előfordulásuk, hiszen nem hordoznak semmilyen, a vagyonra vonatkozó többletinformációt. A két verzió között elsőre nem látszik lényegi eltérés, mégis elképzelhető, hogy a korszak polgárai számára tartalmi különbséggel is bírtak. Azokban az esetekben ugyanis, amikor egy tiltásnál eredetileg a második változatot használták, és később a tilalmat — akár több év elteltével is — megújították, következetesen tartották magukat a bővebb verzióhoz. Az utóbbi változattal nagy valószínűséggel azt akarták hangsúlyozni, hogy a tiltás mindenképpen érinti az adós tulajdonában lévő ingatlanokat is, nem csak az ingó vagyont. Hogy kiderítsük, volt-e minőségbeli különbség a két formula között, célszerű azt vizsgálni, hogy az egyes változatok mögött milyen összegek jelennek meg gyakrabban. Amikor auf hab und guet vonatkozik a tiltás, 488 esetben ismerjük az adósságot. A megfogalmazásból az lenne sejthető, hogy mivel az kiterjed az adós teljes vagyonára, inkább nagy összegű tartozásoknál használták. Ezt látszik igazolni, hogy a közel 500 esetnek több mint az egyharmada (35,9%) esik a 100 forint fölötti tartományba, és ezek közül 73 bejegyzésnél 200-500 forint közötti adósságot regisztrálhatunk, illetve 14 tiltásnál az összeg túllépi az 500, hétnél pedig az 1000 forintot. Mégis azt kell feltételeznünk, hogy valójában formulaszerű szövegváltozatról van szó, hiszen a hab und guet verzió 'esetében 91 tiltásnál (18,7%) csupán 1-10 forint között mozog az összeg. A hab und gut, ligund und farund változatnál merőben más megoszlást találunk. Itt 165 esetben ismert az összeg, és ebből mindössze 8 tiltásban (4,8%) alacsonyabb 10 forintnál. További 61 bejegyzésnél 100 forintnál kisebb adósság szerepel. Száz és kétszáz forint közötti összeget 29 tiltásnál találunk, 200 forint fölött „megugrik" a bejegyzések száma: %00-500 forint - 44 tétel (26,7%), 500-1000 forint - 12 tétel (7,3%), végül 1000 fbrint fölötti összeggel szerepel 11 tiltás. Míg tehát a hab und guet formulánál a megadott összegek mintegy 35%-a emelkedik 100 forint fölé, addig ez az adat a bővebb verziónál 58,2%. Erzékel-15 AMB VB a i 1 fol. 92v.
