Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
nánd ígérvényeit, amelyekről addigra bebizonyosodott, hogy alig több puszta papírnál.32 8 A horvát nemesség tehát egyfajta „zsarolási potenciálként" értelmezte döntését, amelyet mindig Habsburg Ferdinánddal szemben és sohasem Frangepán Kristóf vagy Szapolyai János vagy a magyar országgyűlés ellen használt. A cetini választás ugyanis nem a Magyar Királysággal való unió elutasítása volt, mint a horvát történetírás utóbb gyakran vélte, hiszen a horvát előkelők döntésük indoklásában maguk hivatkoztak a pozsonyi választásra, még ha január 1-jei oklevelükben kínosan kerülték is a Ferdinánd magyar királyi címére való utalást. Különleges helyzetnek értékelhetjük ezt, de elszakadási törekvésnek nem! A horvát nemesség számára továbbra is fontos maradt a Szent Korona, valamint a Magyar Királysághoz avagy Szent István birodalmához való tartozás. A cetini gyűlésről készített beszámolójukban ugyanis a biztosok leírták, hogy meglátogatta őket a zenggi kapitány helyettese, aki ura nevében azt közölte velük, hogy Krusics Péter kész átadni a várakat, ha Ferdinánd megszerzi a magyar koronát.32 9 Jellemző Krusicsra és befolyására, hogy a fennhatósága alatt álló Zengg város bírái (,judices ordinarii civitatis Segniae Sacrae Coronae Hungáriáé subjectae") csak 1527. június 20-án fogadtak esküt Ferdinánd magyar királynak, amikor az utóbbi csapatai már Magyarországra tartottak.330 A bihácsi incidens is hasonló módon magyarázható. 1527 elején hiába küldött Hans Püchler 64 német gyalogot (Landsknecht) Bihács várához,331 a bán által kinevezett kapitány, Szvetacski János nem engedte be őket, mondván Batthyánytól erre nem kapott felhatalmazást.33 2 Erre majd csak február 16. után kerülhetett sor, miután Batthyány és Ferdinánd újabb szerződést kötöttek, és a bán megígérte, hogy Bihács várát neki, mint magyar királynak megtartja, és az ő nevében megvédi.33 3 A 1527 eleji horvát királyválasztás különleges jelentőségét mutatja, hogy a középkorhoz hasonlóan a kora újkor folyamán erre többet nem találunk pél-328 „Supplicamus Maiestati Vestre humillime, ut nobis literas nostras Maiestati Vestre medio commissariorum suorum predictorum per nos missas, reddere et restituere dignaretur; nos autem literas commissariorum ex parte Maiestatis Vestre nobis datas, quarum paria per hos nucios nostros Maiestati Vestre, ut premissum est, misimus, remittere et restituere volumus." 1535. szept. 9. MOE I. 170. 329 „zu uns erfordert den haubtman der Otfleken Zenng, Kliss, Otthotzatz und Starigradt, aber er is nit selbs zu uns kumen, sonder hat ainen seinen vertrauten priester zu uns geschikt und sich anfenklich entschuldigt, er mug in diser gferlichen zeit sonderlich graf Cristoffen halben nit ausziechen, mit witer anzaigung, eur majestät und wir sollen uns entlichn zu ime versechen, er well der oberurten ortfleken kain weder dem waywoda noch graf Cristoffen einantburten, sonder allein auf eur Majestät post halten, das sich nur eur majestät bearbeit zu erlangung der cron Hungern..." Thallóczy még Kobasics Györggyel azonosította a kapitányt. Thallóczy L. - Barabás S.: Blagay okit. XIII. 330 Thallóczy L. - Hodinka A.: Horvát véghelyek okit. DXXXIV Úgy tűnik, hogy a Frangepánoktól 1469-ben visszaszerzett kikötőváros nem tekintette magát a Horvát Királyág részének és lakói körében erős volt a Szent Korona eszme. Ennek okai későbbi kutatások tárgyai lehetnek. 331 Thallóczy L. - Hodinka A.: Horvát véghelyek okit. CDLXI. 332 Laszowski. E.. Mon. Habs. I. 49. 333 „Promittimus...quod Castrum Byhegh maiestati suae tamquam regi Hungáriáé et eius nomine fideliter tenebimus et defendemus." Thallóczy L. - Hodinka A.: Horvát véghelyek okit. CDLXV
