Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
dát, és a következő uralkodók esetében a horvát előkelők visszatértek a középkorban bevált gyakorlathoz, és vita nélkül elfogadták azt. Emellett az eset egyedi voltát tanúsítja az is, hogy a horvát nemesség sem tudta magát tartani az általa kitalált uralkodói megszólításhoz és leveleiben néhány nap múlva ismét Ferdinánd teljes titulatúrája szerepel, élén a magyar királyi címmel.33 4 Végül még egy aspektust érdemes figyelembe venni az események vizsgálata során, ami megnyugtatóan rendezi azt a kérdést: Ferdinánd horvát királyi címét a pozsonyi vagy inkább a cetini választásból eredeztette-e. Egy konkrét adatunk van arra nézve, hogy Ferdinánd magyar királlyá választásából adódóan tartotta magát horvát királynak is. Egy 1527. március 9-én a horvát rendekhez írt levelében Ferdinánd kifejtette, hogy magyar királyi minőségében kíván gondoskodni ezen királysága alávetett részének védelméről. Ezért Batthyány Ferencet teljhatalmú horvát-dalmát-szlavón bánná teszi, aki már II. Lajos alatt is az volt, és akit törvényes bánjuknak elismerni és neki engedelmeskedni kötelesek.33 5 Ebből tehát világosan és egyértelműen következik, hogy a korabeli közjogi felfogást követve Horvátországot a Magyar Királyság részeként értelmezte maga Ferdinánd is! Erre bizonyíték, hogy uralkodása alatt következetesen a Dei gratia rex Croatiae címet, és nem az electus rex Croatiae-t használta, pedig a cetini választás komolyan vétele az utóbbit indokolta volna, legalábbis a székesfehérvári magyar királykoronázásig. A horvát nemesek tárgyi attribútumok (korona stb.) és kialakult koronázási ordó hiányában pedig magyartól független horvát királyt csak választani tudtak, ám megkoronázni soha. A fentebb már bőven taglalt szokásjog, magyar alkotmányjogi szemlélet és az emlékezet volt az, amelyik a magyar koronázásba „beleértette" a horvát királyi címet is, ezért a középkor végére valójában a magyar korona maradt az egyetlen attribútuma a horvát királyi címnek is. Ezekből valószínűsíthető, hogy Ferdinánd magyar királlyá választása — majd koronázása — jogán érezte magát horvát királynak és nem a horvát rendek akarata miatt. Megítélésem szerint Habsburg Ferdinánd értelmezésében a cetini eseményeknek inkább propagandisztikus üzenete volt magyarországi és szlavóniai ellenlábasa, Szapolyai János irányában, és egyben erős politikai gesztus a mellette hűségesen kitartó horvát nemesek számára. A cetini királyválasztás azután Ferdinánd székesfehérvári megkoronázásában 1527. novem-334 Már január 3-án így címezték a horvát rendek levelüket az uralkodóhoz. Ferdo, S.: Saborski spisi I. 46. Az utolsó ismert oklevél, amelyben mellőzték Ferdinánd magyar királyi címét, 1527. január 7-én kelt a Cetinben ugyancsak jelen levő Zrínyi Miklós tollából. Uo. 50. 335 „...per electionem spontaneam, tum jure contractus optimo et efficacacissimo in predicto regno Hungáriáé successerimus. Volentes itaque defensioni eiusdem regno nostri et partium eidem subiectarum, quae tarn misere ab hostibus sanctae fidei nostrae laceratae sunt, providere spectabilem et magnificum fidelem nobis dilectum Franciscum de Bathyan regnorum nostrorum Dalmatiae, Coatiae et Sclavoniae banum, quo magistratu etiam tempore dicti olim regis Ludovici praedecessoris nostri functus est, creavimus et praefecimus, dantes ei plenam et omnimodam authoritatem, facultatem et iurisdictionem, quibus caeteri bani praedecessores suiex antiqua consuetudine et praerogativis uti consueverunt." Báni tiszt jogfolytonossága i. m. 319.; Iványi B.: Memorabiliák i. m. 71.
