Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
tuimus, proclamamus et veneramur ambas suas Maiestates in nostrum (ut premittitur) Regem et Dominum..."322 Ezt követően pedig Oberstein bécsi prépost után feltartott ujjal, szóról szóra elismételve esküt tettek, hogy Ferdinándot, Annát és utódaikat törvényes uraiknak elismerik, majd átmentek a Szűz Mária tiszteletére szentelt ferences kolostorba, és ott óriási harangzúgás közepette elénekelték a Te Deumot, majd utána kiállították az idézett oklevelet, melyet pecsétjeikkel is megerősítettek. Közelebb visz bennünket a rendkívül érdekes, ám bonyolult kérdés megoldásához egy másik forrásrészlet, amely a legtöbb okmánytárból kimaradt, ám Thallóczy Lajosnak a Blagay családról szóló gyűjteményében szerepel. Ez Ferdinánd biztosainak január 3-ai beszámolója a két nappal korábban történtekről. Ez valójában az előbbi leírás összegzésének tekinthető. Eszerint 1527. január l-jén a horvát rendek „egész nap vizsgálták, van-e a felségnek és nejének elegendő joga Magyarország koronájához, és késő estig vitatván ezt, küldöttséget menesztének a biztosokhoz, jelentvén, hogy a felségnek és nejének elegendő igaz jussát Magyarország koronájára megismerték, minek ők nagyon örvendezének."32 3 A horvát rendi gyűlés tárgyalásai tehát tényleg arról szóltak, hogy az ott összegyűlt nemesek kit szeretnének királyuknak, ám a horvát királyi címet nem választották el — nem is tehették volna — a magyartól. Saját jogfelfogásuk szerint viszont magyar királynak nem ismerhették el Ferdinándot, különösen, hogy ezt megtette már a pozsonyi országgyűlés, hanem csupán az attól egyébként elválaszthatatlannak tartott horvát királyi címet erősíthették meg. Ezzel a különleges aktussal 1102 után először a horvát rendek is kinyilváníthatták akaratukat arról, hogy kit óhajtanak uralkodójuknak. így ez kétségkívül nagyon fontos eseménynek tekinthető a horvát államfejlődés szempontjából. Mivel előzmények nélküli aktus volt, ezért szokásjog nem kényszeríthette ki megtörténtét. Ennek ismeretében viszont üjra fel kell tennünk a kérdést, mit is jelentett ez valójában. Miért volt ez fontos Ferdinándnak és miért ragaszkodtak hozzá a horvát rendek? Habsburg Ferdinánd 1526 végére egy szűk, bár befolyásos arisztokratacsoportot és néhány nyugat-magyarországi várost leszámítva elvesztette magyarországi támogatóit. Ezért minden lehetőséget meg kellett ragadnia, hogy legalább horvátországi híveit megtartsa, akikre az osztrák tartományok, elsősorban Krajna és Karintia védelme szempontjából (is) égető szüksége volt. Úgy érezte, hogy ezzel a lépéssel tudja hűségükben megerősíteni a horvát rendeket, és részben erre támaszkodva akarta magyarországi pártját újjászervezni. A 322 A kiemelt fontossága miatt eredetiben idézett oklevélnek számos kiadása ismert: Chmel J. : Actenstücke i. m. 35-39.; Jászay P\ Magyar nemzet napjai i. m. 388-393. (magyar fordítással); Kukuljevic, J.: Jura regni i. m. 44-46.; MOE I. 87-90.; Ferdo, S.: Saborski spisi I. 44. 323 „si von stund an von der gemlten frag nachliesen, und giengen den ganzen tag um mit der gerechtigkeit zu ergrunen, ob eur majestät und derselbn löblicher gemachel unser genedigiste frau geniegsam gerechtigkeit zu der cron Hungern heten so lang piss si alsdan auf den abent spat etlich aus den Stenden zu uns geschickt mit anzeigen, si heten befunden das eur majestät und unser genedigiste frau alle gerechigkeit genuegsamlich heten zu der cron zu Hungern und darinnen si sich mit eur baider majestätn aufs höchst erfreuten, des wir innen auch gepürlichen dank sagten und ward also alle andere handlung auf der erichtag darnach geschoben." Thallóczy L. - Barabás S.: Blagay oklt. Nr. XIII.
