Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075

A horvát közelégedetlenség és a Habsburgok iránti növekvő szimpátia tel­jesen érthető. Felismerték azt, hogy Belgrád eleste után Budáról nem lehetett komolyabb katonai segítséget küldeni a távoli Horvátországba, azaz a magyar központi területek felől nézve ez a vidék valójában mellékhadszíntérnek számí­tott. Igaz ez utóbbi nem fogalmazódott meg soha a királyi tanácsban, ám a ha­tár mentén élő horvát nemességnek másodrangú volt az a kérdés, hogy a ma­gyar király azért nem segít, mert nem akar,22 9 vagy azért mert nem tud.23 0 Szlavónia különleges államfejlődése ez idő tájt érte el csúcspontját, és él­vezhette nemessége korábban sokszor csak papíron létező jogait. Nincsen arról tudomásunk, hogy ekkoriban más területről származó „idegen" kapott volna vicebáni tisztséget, és amint láttuk, a szlavóniai nemesség a szlavón ítélőmeste­ri hivatal betöltésébe is beleszólhatott. A báni tisztség esetében ezt a feltevést csak megkockáztathatjuk, ám az tény, hogy a király immár ebben sem hagyhat­ta figyelmen kívül a rendek akaratát. A szlavón rendiség megerősödését az is segíthette, hogy két szinten is működött a közigazgatás, hiszen a tartományi szintű szervek alatt a vármegyék is funkcionáltak, és így bonyolult és sajátsá­gos feladatmegosztás alakult ki közöttük. Már a 15. században az uralkodóval való kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze a rendek által küldött követsé­gek voltak, akik tolmácsolták panaszaikat. Úgy tűnik, hogy a követek kiválasz­tásába nem volt beleszólása a bánnak, és általában a tartomány legbefolyáso­sabb nemesére-nemeseire esett a választás. A követségekbe azonban a várme­gyék delegáltak a tagokat, akik saját specifikus kéréseikkel is megbízhatták őket.23 1 Természetesen a vármegyék és a tartomány érdekei sok tekintetben egybevágtak. 1524 júliusában Zágráb vármegye megbízta követeit, hogy ré­szükről a királynál jelenjenek meg, és ott a többi követekkel együtt a szlavóniai nemesség Kőrösön hozott határozatai megvalósításán működjenek, és a török elleni védelmet szorgalmazzák.23 2 Emellett a vármegye a bánnal is érintkezhe­tett sürgős ügyekben követek útján. 1525. december 12-én Körös megye küldte Dénest, a körösi kolostor priorját, valamint Lukácsot, az itteni egyház pre­bendáriusát, továbbá Bornemissza István és Gergely esküdteket Batthyány Fe­renchez, hogy nekik mindenben higgyen.23 3 A szlavóniai nemesség mind gyako­ribbá váló tanácskozásaival, és követküldéseivel megpróbálta tehát kitölteni banum vocatum, sew capitaneum aut campi ductorem habere a sua majestate aut obtinere potuit, nec habet." 229 Lábra kaptak olyan híresztelések is, hogy II. Lajos kijelentette: nem védi Horvátországot Velence kedvéért. Margalits E. . Horvát repertórium I. i. m. 327. 230 Ezt támasztja alá Antonio Burgio pápai követ 1526. június 30-án kelt feljegyzése is. Szerin­te „a legjobb eredmény, amivel ezt a háborút [az 1526. évi hadjáratot] befejezhetjük, a Dráva-Száva közti egész terület elvesztése. Én ezt a területet máris úgy tekintem, mintha elveszítettük volna, amióta az ellenség átkelt a Száván." B. Szabó J.\ Mohács i. m. 65. Ez természetesen Horvátország elvesztését is jelentette volna. 231 „1457-ben László király bizonyítja, hogy Szlavónia egyéb követei között eléje járultak Henningus vitéz Szomszédvárból és György fia Péter Bizádból, akik a zágrábmegyei össznemesség nevében panaszképpen előadták..." MOL DL 15 146. A www.rnol.gov.hu honlapon található re­gesztát használtuk. 232 Uo. DL 102338. 233 Iványi B.\ Körmendi misszilisek i. m. 174. reg.

Next

/
Thumbnails
Contents