Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
a báni székben.220 Az uralkodó azonban nem fogadta el a lemondását, és ezek után Batthyányra várt a feladat, hogy a következő szlavón gyűlésig „megdolgozza" Tahy ellenzékét és elsimítsa a viszályokat. Fontos fejlemény, hogy bár II. Lajosnak birtokai és hűsége miatt nagy szüksége lett volna a bán szolgálataira, mégis ügy egyezett meg vele, hogy ha követeinek nem sikerül engedményeket elérniük a szlavón nemességnél, akkor nem fogja maradásra kényszeríteni Tahyt, aki — érthető okokból — már koloncnak érezte tisztét, és elfogadása esetén is csak rövid, átmeneti időszakra maradt volna a báni poszton.22 1 Először októberben akart az uralkodó Alsólendvára vagy Varasdra menni, hogy ott a szlavón rendekkel találkozzon, ám ők ellenezték ezt, mondván nem gyűlnek össze olyan fallal körülvett helyen, amelynek csak két kapuja van, és továbbra sem akarják elfogadni Tahyt. Legalább ennyire közrejátszhatott a nemesek döntésében, hogy ekkor már a stájer származású Hans Ungnad kezében volt a vár, aki nem közülük való volt, és nem bíztak benne. Hiába győzködte Szálkái érsek Batthyányt, hogy az uralkodó nem Tahy miatt, hanem a végek üdvéért megy Szlavóniába, a találkozó nem jött létre.222 Mindezek után Lajos király a horvát és a szlavón rendek számára közösen hirdetett gyűlést 1525. december 3-ára Kőrös városába, és azt ígérte Batthyánynak, hogy követeit is elküldi.22 3 Sajnos nem ismerjük a gyűlés eredményét, de a következményekből két lehetőség következik: A rendek továbbra is ellenezték Tahy kinevezését, és december 15-én Lajos a felettébb nyugtalanító események elsimítására ezért küldte Batthyány Ferencet és Bánffy Zsigmondot a horvát nemesek 1526. február 13-ára meghirdetett gyűlésére.22 4 A másik lehetséges verzió, hogy Tahy május végéig hivatalában maradt, igyekezett lelkiismeretesen ellátni Bihács várának védelmét,22 5 majd Budán megegyezett22 6 Batthyány Ferenccel arról, hogy harminc napon belül átveszi tőle a várat.22 7 Az biztos, hogy 1526 nyarán már leköszönt, ám mindez a lehető legrosszabbkor, az új szultáni hadjárat kellős közepén történt. Hiába maradt utána Batthyány egyedüliként horvát-dalmát-szlavón bán, a horvát főnemesek joggal írhatták Mohács előestéjén Ferdinánd főhercegnek, hogy törvényes királyuk még arra sem volt képes, hogy egy bánt adjon nekik.22 8 220 Margalits E.: Horvát repertórium I. i. m. 359. 221 Kukuljevic J.\ Jura regni i. m. 275-276. 222 Iványi B.: Körmendi misszilisek i. m. 168. reg. 1525. okt. 5. 223 Thallóczy L. - Hodinka A.: Horvát véghelyek okit. CCCXXVIII. 224 December elején horvát követség érkezett a budai udvarba, és a rendek azon óhaját tolmácsolták, hogy szeretnék, ha békét kötne a törökkel. A király ekkor kitérő választ adott, mondván, hogy erről majd a következő országgyűlés hivatott dönteni. Uo. CCCXXXI. 225 1526 májusában azt írta Jurisics, hogy az egész horvát határon csak Bihácsban van katona, ám a környék ott is elpusztult. Uo. CCCLXXVI. 226 Május 26-án Lajos magához hívatta Batthyányt Horvátország és Szlavónia ügyeit illetően. Uo. CCCLXXXVIII. 227 Július 17-én felszólítja Lajos a bánt, hogy előtte kötött szerződésük értelmében 30 napja volt Bihács várának átvételére, ezt eddig elmulasztotta, ám most haladéktalanul tegye meg. Uo. CCCLXXXXV 228 Laszowski. E.. Mon. Habs. I. 17. 1526. aug. 29. előtt. Korbáviai János és Frangepán Farkas és György Ferdinándnak, „sit derelicta a serenissimo rege nostra, qua nec ducem aliqualem, wlgo
