Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
1490-es évek tartományi fejlődését. A Mátyás halála utáni hektikus kilengéseket követően az évtized végére normalizálódott a szlavón nemességnek a báni hatalomhoz és a központi kormányzathoz fűződő viszonya. Különböző, fent már vázolt okok miatt, a rendek néhány régóta követelt kérésükben sikert értek el, de mindez összességében inkább a régi szabadságok betartására szorítkozott. Azon a területen lépett tovább a nemesség, ahol a század folyamán kihívások érték. Ezek közül is lehetne többet említeni, de a legfontosabb kétségkívül az állandósuló katonai nyomás volt, amely antemurale Christianitatis érzést indukált az ott élőkben, és ez segítette tovább Szlavóniát az önálló tartománnyá válás útján. Ez azonban nem ment egyik napról a másikra. A délvidéki helyzet tarthatatlanságát jól mutatja Corvin János utolsó bánságának időszaka. Az uralkodóval többször is dacoló herceget 1502-ben II. Ulászló ismét kinevezte horvát-dalmát-szlavón bánnak. A kiterjedt magánbirtokaira és familiárisainak erejére egyaránt támaszkodó Corvin szinte teljhatalommal igazgatta a rábízott tartományt. 1504-ben már ismét használta a dux címet,145 és ez év februárjában sikerült elérnie, hogy Frangepán Borbála, grabarjai Beriszló Ferenc felesége örökbe fogadja Kristóf fiát, és így örökösévé tegye Fejérkő vár és város, valamint egyéb Zágráb és Körös megyei kastélyok, úgymint Dvoristye, Újvár, Razohatecz, Komogojna és Gradicza birtokában.14 6 Ezzel a manőverrel a szerb despoták birtokaira tette volna rá a kezét, amellyel tovább növelte volna amúgy is tekintélyes uradalmainak számát. Corvinnak még jogi érve is volt követelése alátámasztásához, hiszen a farkashidai egyezmény ezt megígérte számára. Jellemző helyzetére, hogy 14 évvel később több pontját még mindig aktuálisnak érezte. Az ügylet végül Corvin korai halála miatt nem valósult meg, ám utódai alatt csak tovább súlyosbodtak a tartomány gondjai. Hiába tett meg ugyanis mindent a Jagelló-kormányzat a helyzet megoldása érdekében, az I. Szelim szultán (1512-1520) alatt világbirodalommá duzzadt oszmánokkal szemben nem vehette fel a versenyt. Bár az 1510-es években 9-10000 főnyi állandó hadsereget tartott fenn a határok védelmére, és kb. 170-180000 forintot fordított hadi kiadásokra, ez már nem volt elegendő.147 Nem vádolható tehát azzal a Jagelló-kori politikai elit, hogy elhanyagolta volna a határok védelmét,14 8 ám ez mit sem von le abból a tényből, hogy az 1500-as deputare placuerit, iuramento strictissimo et inscripcione singulorum ad maiestatem suam quamprimum transmittenda obligare, pro maiori quoque certitudine cum primum nos ad maiestatem regiam accedemus..." Sisic, F.: Rukomet i. m. 113-116. 145 Mesic, M.: Gradja i. m. 142. 146 MOL DL 37757. 1504. febr. 17. a vvww.mol.gov.hu honlapon található regesztát használtuk. 14 ' 1513-1514-ben a temesi ispán irányította „alsó részeken" 3950 lovasnak, 400 gyalogosnak és 1100 naszádosnak, azaz 5090 főnek biztosítottak zsoldot. A horvát-bosnyák részeken 1657 lovasnak és 770 gyalogosnak, azaz 2477 főnek. Ehhez jött hozzá a királyi katonaság és az egyházi bandériumok, valamint a nehezen megsaccolható, ám kétségkívül létező katonaparaszti (vojnik) réteg. Egy 1511. évi költségvetés szerint 60206 forint az alsó-részek és 56020 forint a horvát bánság katonaságának zsoldja. Tehát az utóbbi volt a drágább, mert itt a horvát grófok 752 lovasára fizetett az udvar még zsoldot, valamint a katonaság teljes évre kapott fizetést. Kubinyi A.: Hadszervezet i. m. 77. 148 A Jagelló-kor részleges átértékelésére 1. Kubinyi András: Változások a középkor végi Magyarországon. (História Könyvtár. Előadások a történettudományok műhelyeiből 2.) Bp. 1993.
