Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
komoly eredményként értékelhető. 1497-ben azután az új címerrel ellátott pecsét is elkészült a közösség nevében kiadott iratok hitelesítésére.14 0 A Jagelló-korral foglalkozó szakirodalomból ismert, hogy az 1498-ban hozott törvények fontos cezúrát jelentettek a késő középkori nemesi társadalomfejlődésben. Az 1498/22. törvénycikk úgymond szétválasztotta a bárókat a köznemesség széles rétegeitől, és egyben megnehezítette a felemelkedést. Ez viszont magával vonta a vármegyék megerősödését, ahol a királyi tanácsból kiszorult elemek tovább politizálhattak. Ezek a döntések Szlavónia nemesi társadalmára is ugyanolyan hatással voltak, mint Magyarország más universitasaira, ám ezzel jelen írásunkban nem kívánunk bővebben foglalkozni. Csupán két dolgot emelnénk ki. Elsőként a királyi tanács köznemesi ülnökeinek kérdésére szeretnénk utalni. Több kitűnő történész foglalkozott már az 1498/2., illetve 1498/7. törvénycikkelyek jelentőségével. Nem véletlenül, hiszen a köznemesség beemelése a királyi tanácsba választott képviselőiken keresztül nagyon fontos állomás a magyar rendiség történetében. Szlavónia és Erdély vármegyei nemessége azonban kiszorult ebből a lehetőségből; partikuláris nemesi jogkörük — a Werbőczy óta sokat emlegetett vérdíj mellett — ebben érződött a legmarkánsabban. E törvények automatikusan nem zárták ki a szlavóniai nemességet az ülnökök közül, ám bekerülni úgy volt csak lehetőségük, ha valamely magyarországi vármegye követeként jelöltették magukat.14 1 Ez súlyosan érintette a szlavóniai nemességet, hiszen a legpozitívabb becslések szerint is csak tíz százalékuknak volt magyarországi birtoka,14 2 a többiek elestek ettől a lehetőségtől. A szlavóniai nemesség jelentős része tehát úgymond kihullott az országos politika irányítóinak lehetséges köréből. Ez valószínűleg szintén erősítette a szlavón rendiség összetartozásának tudatát. A másik jelentős lépés Corvin János ismételt báni kinevezése volt, melyet 1498. október 10-én élete végéig kapott meg az uralkodótól.14 3 Mondanunk sem kell, ez sem felelt meg teljesen Szlavónország régi törvényeinek és szokásainak, ám némi eltérés megfigyelhető a három évvel korábbi eseményekhez képest. Corvin ekkor ugyanis kötelezte magát, hogy az általa kinevezett vicebánokat minden esetben az uralkodó hűségére esküdteti, és a beiktatásukra is királyi ember jelenlétében kerül majd sor.14 4 Ez az oklevél szintén jól megvilágítja az 140 Ivan Bojnicic-. Pecat kraljevine od godine 1497. Starine 3. (1901) 69. 1498-ban az uralkodó megerősítette a szlavón rendek kérésére azon ősi szokásjogukat, hogy a báni szék üresedése esetén az ítélőmester az ország pecsétjét a szlavón rendek között tartsa. Kukuljevic J.: Jura regni i. m. 236-237. 141 Kubinyi A.: A királyi tanács köznemesi ülnökei i. m. 257-258, 262-263. 142 Kubinyi András: A Magyar Királyság népessége a 15. század végén. Történelmi Szemle 38. (1996: 2-3.) 115. 143 Fraknói V.: Bakócz Tamás élete i. m. 1889. 144 „quod autem omnia vicebanos nostros, quos nunc in regnis Croacie et Sclavonie habemus vei quos imposterum ad officium vicebanatus eligeremus, quos quidem vicebanos nisi homines fidedignos et hereditarios nobiles nunquam eligemus, tociens quociens illos vei aliquem eorum ad id officium eligi vei mutari contingeret, ad regie majestatis vei sui heredis aut successorum suorum regum Hungarie necnon sacre eiusdem regni sui corone et regni Hungarie fidelitatem, subiectionem et obedientiam iurari faceremus, et se maiestati regie per literas singulorum ad suam maiestatem statim transmittendas coram testibus fidedignis et homine regio speciali, quem ad hoc deputaverit, vei eciam se plures homines suos ad hoc videndum et audiendium sue maiestati
