Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
Hasonló mozgatórugókat fedezhetünk fel kevésbé gyakorlatias, inkább szimbolikus kérdésekben. Ilyen volt a szlavón nemesség címerkérelme, amelyre válaszul Ulászló király 1496. december 8-án kelt oklevelében saját címert adományozott a tartománynak. A rendek kérelmének gyökerei az 1460-as évekre nyúltak vissza, amikor mind gyakrabban kellett terhes katonai szolgálatot ellátniuk. Az elégedetlenséget leszerelendő Mátyás elrendelte a nemesség soraiból való kapitány kiválasztását, ám ez nem realizálódott. A harcok viszont folytatódtak, és ez újabb elemmel bővítette a szlavóniai nemesi öntudatot. A 15. század végére a szlavón rendek már úgy tekintettek magukra, mint a Magyar Királyság védőbástyájára.13 5 Nem véletlenül, hiszen az 1490-es években mind nagyobb kihívásokkal kellett megbirkózniuk. Ekkor már nem csupán a jajcai bánság várainak fenntartása hárult rájuk, de a teljesen elpusztított Horvátországot is nagyrészt ők finanszírozták.13 6 Ennek tudatában —- érzékelve az udvari politika irányának változását — 1496-ban ismét megpróbálták, hogy lazítsanak a bánoktól való függésükön. Katonai sikereik elismeréséül kérték, hogy ősi jelvényük, a keresztben futó nyest képe alatt vonulhassanak hadba.13 7 Ennek elfogadása az uralkodónak is érdekében állt, hiszen komolyan rászorult a vármegyei bandériumokra, akiket egyre kevésbé lehetett motiválni a határ menti harcokban. Ezért a követek kérését meghallgatva 1496. december 8-án az uralkodó engedélyezte a tartományi címerhasználatot. A címer adományozása önmagában persze nem volt kuriózum, hiszen összefügg a magyar vármegyék belső fejlődésével is. 1498-ban Somogy vármegye is címert kapott az uralkodótól.13 8 Az azonban figyelemreméltó, hogy Somogy címerét Somi Józsa temesi ispán és Butka Péter Somogy vármegye ispánjának kérésére adományozta az uralkodó, Szlavóniáét ellenben az ottani rendek kérvényezték. Az új címerbe pedig a nyesten kívül Mars szimbólumaként bekerült egy csillag is, jelezve, hogy a szlavóniai nemesek katonai erényekért nyerték el ezt a kitüntetést.13 9 Az uralkodó tehát engedélyezte az új címer zászlókon és más tárgyakon való használatát („ut ipsi a modo deinceps in perpetuum in Banderiis suis, et aliis quibusvis rebus, exercitiis militaribus universitate regni illius nostris concernentibus, fruantur et utantur."). Végül ezt megtoldotta azzal is, hogy ezen túl minden, a közösség nevében kiadott oklevelet és okmányt ezzel a címerrel és vörös pecsétes viasszal használhassanak. A vörös pecsét használatának joga korábban kizárólag a báróké volt, így ez a kiváltság 135 „Quapropter non immerito hoc ubi ipsum regnum nostrum unum praecipuum scutum, vei potius antemurale regni nostri Hungáriáé appellaverimus." Fejér G.: Croatiae et Sclavoniae i. m. 46-49. 136 Az 1494-1495. évi Ernuszt féle összeírás bejegyzése szerint például „ex pecuniis vectigalium regni Sclavonie pro conservatione castrorum Croatie, domino Ladislao de Kanisa iterum dati sunt 850". Thallóczy L.: Jajca okit. Nr. LXVII. 137 „quamvis illud regnum nostrum Sclavoniae ab antiquo habuerit pro armorum insignu unum Mardurem, et his armis usque praesentiarum semper usum fuerit..." Fejér G.: Croatiae et Sclavoniae i. m. 46-49. 138 Borsa Iván: Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje 1498. h.n. [1998.] 139 „In quorum superiori unam stellam, quod propter bellicas exercitationes continuas, in quibus prefatum Regnum nostrum Sclavonie et eiusdem incole adversum predictos Thurcos continue agitantur, Sidus Mártis voluimus appellare." Fejér G.: Croatiae et Sclavoniae i. m. 46-49.
