Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
— ezt a célt szolgálta.130 A magyar uralkodó e politikai irányváltása eredményezte azt, hogy az elkövetkező években a szlavón nemesség mind több követelésének érvényt tudott szerezni, amelyek utóbb mind komoly állomásai lettek Szlavónia államfejlődésének. Ezek egy része akut, eseti problémát volt hivatva kezelni, másik részük pedig több évtized alatt fogalmazódott meg a szlavón nemesség igényeként. Az 1495. évi magyar országgyűlés utáni első hónapokban Ulászló király kiiktatta a térség legnagyobb „veszélyforrását" jelentő nagyurat, Beriszló Bertalant, nevezetesen ügy, hogy elvette tőle a vranai perjelség Körös megyei Csáktornya várát, és azt a hozzá hű Somi Józsának adományozta. Indoklása szerint erre azért volt szükség, mert Bertalan perjel az előző évben megostromolta a zágrábi püspök Krachynowcz, Zopya és Iváncs nevű castellumait.13 1 A következő év végén néhány nap alatt több jelentős döntés született a magyar királyi udvarban. A szlavón rendek követeit csak az utolsó kérelem esetében ismerjük. Turóci Bernát, desnicei Kapitánffy György és Vojkffy Miklós voltak a megbízottak. Valószínűleg ők terjesztették be a rendek azon kéréseit is, amelyekre válaszul az uralkodó december 4-én három oklevelet állított ki. Az elsőben megtiltotta Vémeri Benedek szlavóniai harmincadosnak, hogy a vámot Szlavónia lakosaitól azok régi szokásjogaival és kiváltságaival ellentétben szedje be.13 2 Ez elsősorban az árutermelésbe és a kereskedelembe bekapcsolódó köznemesség számára volt fontos, akik sokat szenvedtek a bárók által kivetett jogtalan vámok terheitől. A másik oklevél szintúgy a nagyurak érdekei ellen irányult, akik a báni törvényszéket megkerülve azonnal a királyi kúria bíróságai elé vitték ügyeiket. Ezért az uralkodó a királyi tanáccsal egyetértésben úgy határozott, hogy a szlavón rendek régi kiváltságait megerősíti, és ezentúl minden ügyet először a báni törvényszéknek kell megtárgyalnia.13 3 A harmadik intézkedés konkrétan Corvin János ellen irányult, és arra utasította, hogy vicebánjait Szlavónia nemeseiből válassza ki.13 4 Az időeltolódásból látszik, hogy Ulászló nem első „felindulásból" döntött, amikor majd két évvel a jogsértő tett elkövetése után elmarasztalta Corvint. A megváltozott erőviszonyokat jelzi, hogy a felszólításnak hamar eleget tett a herceg, és 1497 elején mindenki megelégedésére már Predriho Marcinko és Alapi Boldizsár voltak a vicebánok. A sokrétű hercehurca azt bizonyítja, nehéz lineáris, csupán a rendek belső akaratán és a király beleegyezésén múló folyamatként ábrázolni egy közösség — esetünkben Szlavónia — kollektív jogainak fejlődését, mert a rendeknek nyújtott engedmények szinte mindig a nagybirtokosokkal szembeni politikai megnyilvánulások és attitűdök függvényei (is) voltak. 130 További példákkal 1. Kubinyi A.: A királyi tanács i. m. 38. j. 131 Ferdo Sisic: Rukomet spomenika o hercegu Ivinisu Korvinu i o borbama Hrvata s Turcima (1473-1496) Starine 38. (1937) 92-94. 1495. jún. 24. 132 Kukuljevic J. \ Jura regni i. m. 231. 133 Uo. i. ra. 233-234. 134 Uo. i. m. 232. Ezzel egy problémánk van, mégpedig Túróci személye. Róla tudott, hogy Corvin familiárisa volt, és ennek ismeretében nehezen hihető, hogy ilyen kéréssel állt volna az uralkodó elé. A választ sajnos nem tudjuk.
