Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
sabb kapcsolatba került egymással. A budai udvar Bosznia eleste (1463) után egyre kevésbé volt képes megvédeni távolabbi területeit, és Hunyadi Mátyás egy új — elsősorban aktív határvédelemre berendezkedő — védelmi rendszer alapjait rakta le.10 7 Mivel a Balkán megszállása 1466-ra gyakorlatilag befejeződött,10 8 az oszmán hadigépezet a horvát területek felé fordult, és ez új folyamatokat indított el.10 9 Az állandó fenyegetettség és a háborús helyzet miatt a horvát társadalom fokozatosan militarizálódott. Ezt Mátyásnak azon intézkedése is elősegítette, hogy a horvát főnemesség magánföldesúri csapatainak a zsoldját részben magára vállalta.11 0 Ez a támogatás azonban elégtelennek bizonyult, és az akkor még többnyire megkímélt Szlavónia nemességének mind gyakrabban kellett élelemmel és hadfelszereléssel segítenie a horvát hadszínteret. Ez növelte a két tartomány között az egymásrautaltságot, miközben a magyar nemesi társadalomban éppen ellenkező irányú folyamat zajlott. A Drávától északra mind többen kívántak az árutermelésbe és a kereskedelembe bekapcsolódni, így a magyar nemesség egy jelentős része demilitarizálódott. Komoly kihívást jelentett szlavóniai nemeseknek a magyar kézben maradt boszniai Jajca ellátása is, amely 1468-ig őket terhelte.11 1 Ezek a gyakori hadba szállások teremtették meg az alapokat ahhoz, hogy a korábban jobbára a jogszolgáltatásban és közigazgatásban élvezett kiváltságaikon alapuló identitásuk új, ennél mélyebb tartalommal bővüljön. A katonai feladatok megszervezése miatt egyre sűrűbben kellett gyűléseket tartani és a bán által vezetett hadjáratok során alakult ki az a „közösségi élmény", amely a közösségi tudatot tovább mélyítette.11 2 Terhesnek érzett kato-107 Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig. (Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz) Történelmi Szemle 38. (1996: 2-3.) 163-169. 108 Az események korszakolására 1. Szakály Ferenc: A török-magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt (1365-1526). In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Szerk. Rúzsás Lajos - Szakály Ferenc. Bp. 1986. 11-59. 109 A déli tartományok leválásának folyamatát jól példázza Raguza (Dubrovnik) esete. A dalmáciai városállam 1462-ben még 1000 forintot adott a magyar korona kiváltására, és két évvel később 5000 forinttal támogatta Mátyás király boszniai hadjáratát. 1467-ben viszont az oszmán sikerek hatására felajánlkoztak a szultánnak, miközben továbbra is szállítottak híreket a magyar királynak. Jagelló (II.) Ulászló megkoronázásakor (1490) nem küldtek először ünnepi követséget Budára, és az azt követő esztendőkben évente már 12000 forintot fizettek ajándék gyanánt a szultánnak, míg a magyar királyiak csupán ötszázat. 1526 után ennek az összegnek a folyósítását is megszüntette Raguza. Margalits E.: Horvát repertórium I. i. m. 257-258. 110 Kubinyi András: Hadszervezet a késő középkori Magyarországon. In: Nagy képes Millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak ütján. Szerk. Rácz Árpád. Bp. 2000. 77. 111 Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1527. Magyarország melléktartományainak oklevéltára 4. kötet. (Monumenta Hungáriáé Historica I. Diplomataria 40.) Bp. 1915. CXXIII. A vár ellátásában 1468 után is oroszlánrészt vállalt Szlavónia, 1525-ben is őket mozgósították — más magyarországi kontingensek mellett — a vár felmentésére. 1501-ben II. Ulászló király megparancsolta a szlavón nemességnek, hogy élelmezzék a Jajcába rendelt katonaságot, és felszólította őket, hogy maguk is küldjenek 500 lovast. Kukuljevic J.: Jura regni i. m. 248-249. 1509. január 9-én ugyanő utasította Szlavónia hatóságait, hogy mivel az adójukra Jajca fenntartásához szükség van, ezért mindenképpen szedjék be, különben javaikat lefoglaltatja a bánokkal. Iványi B.: Memorabilia i. m. 33. 112 Ugyanez történt még a Drávától északra fekvő megyék egy részének nemessége esetében is. Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 27. (2001) 29.
