Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075
nai szolgálatuk miatt mind gyakrabban kérték együttesen az uralkodót, hogy kirótt kötelezettségeiket mérsékelje. Egy hasonló panaszokkal érkezett szlavón küldöttség kérésére Mátyás 1477-ben ezért elrendelte, hogy mivel az elmúlt időszakban minden évben hadba kellett vonulniuk, és többé a bánok vezetése alatt már nem akarnak, ezért a következő gyűlésen (congregatio generalis) a szlavóniai nemesség személyesen jelenjen meg, ott saját soraikból válasszanak egy kapitányt, aki a bán alá tartozik, és további engedményül négy évre adómentességet adományozott nekik.113 Ezek alapján a szlavóniai megyék bandériumait maguk közül választott tisztviselő vezette volna a bánok parancsai alapján. Mindez mégsem tekinthető unikumnak, hiszen a Magyar Királyság más megyéiben is találkozunk a vármegyei bandériumok kapitányaival,11 4 és az intézmény 1526 előtti működéséről is csak szórványos adatunk van.11 5 Ez tehát inkább Mátyás pragmatikus politizálásának volt a gyümölcse, mivel újrainduló ausztriai háborúihoz szüksége volt adókra, ám ennél még többet nyomott a latban, hogy valószínűleg ezzel akarta megnyugtatni a szlavón rendeket, akiket felzaklathatott, hogy az uralkodó nem folytatta a törökök elleni hadműveleteket. Szimbolikus értelemben viszont ez a királyi privilégium fontos mérföldkő volt a szlavón „államfejlődés" szempontjából, hiszen kiváltságaik kibővültek, és az addig többnyire csupán jogszolgáltatási fórumként használt közgyűlés is újabb funkciókat kapott. Ezzel az aktussal elvált a középkori magyarországi vármegyék és a Szlavóniát alkotó területek fejlődésének útja, mert míg az előző intézmény vármegyei közgyűlése (congregatio generalis) a középkor folyamán mindvégig megmaradt többnyire igazságszolgáltatási fórumnak, addig a következő évtizedekben a szlavón tartományi (rendi) gyűléseken mind gyakrabban foglalkoztak politikai és hadügyekkel.116 Itt fogalmazták meg a szlavóniai nemesi közösség nevében azokat a sérelmeket is, amelyeket az általuk — ugyancsak ezen a fórumon — választott követek vittek el a királyi udvarba, hogy ott orvosolják panaszaikat.11 7 Igaz, ennek hatását nem szabad túldimenzionálni, hiszen a szlavón gyűlésnek a következő évtizedekben is fő funkciói közé tartozott az, hogy a királyi utasításokat itt közölték a rendekkel. Ékesen kitűnik ez Ulászló királynak Turóci Bernáthoz 1505-ben írt leveléből, mely szerint az új bánoknak, Both Andrásnak és Balassa Ferencnek meghagyta, hogy hirdessenek generalis congregatiót a szlavón rendeknek, „és azon azokat a dolgokat, amelyek azon országunk megőrzését és megvédését illetik, melyeket nekik meghagytunk, azoknak kinyilvánítani és előadni tartoznak".118 A szlavóniai tartományi gyűlés 113 Fejér, G.: Croatiae et Sclavoniae i. m. 39-41. 114 Kubinyi A.: A mohácsi csata előzményei i. m. 77. 115 1499. május 24-én Ulászló megparancsolta, hogy a banderiális urak szlavóniai birtokaik után a tartományban tartsák katonáikat, a nemesi bandériumokat pedig külön kinevezendő kapitány alá rendelte. Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás élete. (Magyar Történeti Életrajzok 5. évf. 1. füzet) Bp. 1889. 1512-ben pedig Korbáviai Jánost nevezték országos főkapitánynak. Margalits E.: Horvát repertórium i. m. II. 497. llh Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a Zágráb és Kőrös vármegyék számára mindig közösen tartott vármegyei közgyűlések párhuzamba állíthatók-e az ország más részén megfigyelhető megyepárok (pl. Bihar és Kraszna) gyűléseivel. Vö. Tringli I.: Megyék i. m. 37. 117 Példák a rendek kérelmeire: Kukuljevic J.: Jura regni i. m. 228-246. 118 Fejér, G.: Croatiae et Sclavoniae i. m. 111-112.
