Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás" története V/1075

rendkívül szisztematikusan fel lett tárva. Sisic mellett Emilij Laszowskit (1868-1949)2

2

kell még megemlítenünk, aki az I. világháborü évei alatt gyors egymásután három kötetben tette közzé — elsősorban a bécsi levéltárak anyagaira támaszkodva — Szlavónia Mohács utáni történetének mind a mai napig leggazdagabb okmánytárait.2

3 Az 1527 eleji horvát királyválasztás történetének forrásokon alapuló feldolgozása már az 1870-es években megkezdődött. Stanislaw Smolka (1854-1924) lengyel történész német nyelven megjelent tanulmányában tágabb kontextusba helyezve tárgyalta Ferdinánd és a horvát rendek kapcsolatát.24

A századforduló előtt Ivan Bojnicic írta meg a kor igényeinek megfelelően Ferdinánd királlyá választásának történetét.25

Ennél jóval nagyobb hatása volt Sisic 1917-ben megjelent német nyelvű cikkének, melynek már címében is jelezte, hogy Ferdinándot magyar királyi titulusától függetlenül tartja horvát uralkodónak.2

6

E munkák hatására hosszú évtizedekre kánonná vált az a nézet, hogy a horvát-magyar unió 1527 elején megszűnt, és Habsburg Ferdinánd uralma alatt üjra egyesült a két „horvát királyság", Horvátország és Szlavónia. Ez a felfogás különösen a horvát jogtörténeti munkákban mutatkozott meg,2

7

de visszaköszönt a nagy illetve utóbbi ezek regesztáit ismét kiadta. Mályusz Elemér: II. Lajos király oklevelei a herceg Batthyány család körmendi levéltárában. Levéltári Közlemények 4. (1926) 80-93.; Iványi Béla: A körmendi levéltál-Memorabiliái. (Körmendi füzetek 2.) Könnend 1942. Sisic viszont nem ismerte Karácsonyi Jánosnak a Pongrácz család levéltárából való alapvető forrásközlését. Karácsonyi János: Oklevélkivonatok a szentmiklósi és óvári gróf Pongrácz család levéltárából. Történelmi Tár (1897) 513- 528, 680-708. 22

Laszowski eredetileg orvosnak készült Grazban, végül Zágrábban szerzett jogi diplomát. 1891-től levéltárosként dolgozott, és ő szervezte meg a verőcei és a bjelovári megyei levéltárakat. 1899-től Ivan Bojnicic történésztársával közösen szerkesztették a korszak legszínvonalasabb horvát levéltári folyóiratát, a Vjestnik kr. hrvatsko-slavonsko-dalmatinskog Zemaljskog arkiva című periodikát. 23

Emilij Laszowski: Monumenta Habsburgica regni Croatiae Dalmatiae Slavoniae Knjiga I. 1526-1530. (MSHSM XXXV) Zagreb 1914; Knjiga II. 1531-1540. (MSHSM 38.) Zagreb 1916.; Knjiga III. 1540-1554. (MSHSM XL.) Zagreb 1917. A harmadik kötet címlapján található 1544. nyilvánvaló nyomdatechnikai hiba, mert a források — logikusan az előző kötet végéből — 1540-től kezdődnek. Ezek közül mi most az első kötetet használtuk (a továbbiakban: Laszowski. E.\ Mon. Habs. I.). 24 Stanislav Smolka: Ferdinand des Ersten Bemühungen um die Krone von Ungarn. Archiv für österreichische Geschichte 57. (1878) 1-173, különösen 70-71. 25 Iuan Bojnicic: Pravo nasljedstva kuce habsburzke na hrvatsko priestolje i izbor Ferdinanda I. Zagreb 1897. 26 Ferdinand Sisic: Die Wahl Ferdinands I. von Osterreich zum König von Kroatien. Zagreb 1917. 27

Példa erre Josip Kolanovic, aki szerint 1102-ben puszta perszonálunió jött létre a Magyar Királysággal, ahogy ezután a Habsburg koronával(!): „vec od 9. stoljeca kao samostalne knezevine i nezavisne »drzave« (regnum) kojoj su do 1102. godine na celu bili vladai domace krvi, potom kao drzavne zajednice povezane najprije personalnom unijom s Ugarskom (1102-1526), a zatim i s habsburskom krunom (1527-1918)." A szerző nem tesz különbséget a horvát és a szlavón gyűlés között, csupán azt jegyzi meg, hogy 1533-ig a két gyűlés külön ülésezett. „Sve do 1533. godine postojala su dva sabora. Jedan koji zastupa probitke hrvatskoga sjevera (Congregatio Regni Slavoniae) i onaj za krajeve juzno od Gvozda (Congregatio Regni Croatiae et Dalmatiae)." Josip Kolanovic: Hrvatski sabor od narodnih zborovanja do gradanskog sabora. In: Hrvatski Sabor. Ured. Zeljko Sabol. Zagreb 1995. 9.