Századok – 2008
KRÓNIKA - Varga János (1927-2008) (Gergely András) IV/1068
szággal kapcsolatos politikáját, a nemzetiségi kérdést, azután a magyar reformereknek a Habsburg Birodalommal kapcsolatos elképzeléseit, illetve külpolitikai koncepcióikat tárja fel. A Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején alcímet kapott munka a Habsburg birodalmi politika ekkor megújuló Magyarországgal kapcsolatos célkitűzéseinek vizsgálatával indít. Ami központi kérdését, a magyar reformpolitikát illeti, ott nem csupán a korabeli „főszereplők" nézeteit vizsgálja, hanem a megyei határozatokat, a másod- és harmadvonalbeli publicistákat is. Ennek nyomán jut ahhoz a felismeréshez, hogy a „pánszlávizmustól" való félelem, vagyis annak hite, hogy a cári politika titokban a Habsburg Birodalom és a történelmi Magyarország felbomlasztásán dolgozik, milyen mértékben befolyásolta a magyar politikai elképzeléseket. E veszélyérzetből következett részint az, hogy komoly, kiérlelt elképzelésként nem bukkan fel ebben a korban a független Magyarország jövőképe, részint pedig az, hogy Deák igen határozottan elkezdte propagálni Magyarország és a Habsburg Birodalom egymásra utaltságát. Lényegében a néha indokolt, többnyire indokolatlan „pánszláv" veszélyérzettel függött össze a türelmetlen, asszimilációt sürgető magyar nacionalizmus megjelenése is. Varga a korabeli — 1840-es évekbeli — nacionalizmus öt válfaját különböztette meg: a Kossuth, illetve a Széchenyi nevéhez kapcsolhatókat, azután a sovinisztát, az óvatost, végül a konzervatívokét. Szerinte a nacionalizmus kapcsolódása a liberalizmushoz és a konzervativizmushoz — erősítik-e egymást vagy gyengítik? — a korszak politikai dinamikájának egyik meghatározója volt. A négy alapvető fontosságú monográfia és a hozzá kapcsolódó tanulmányok koncepcionális elemei kisugároznak a reformkor korábbi időszakai, illetve 1848 felé - lényegében egy egész korszakot helyeznek új megvilágításba, s ekként a reformkor kutatásának immár negyedszázada biztos és még sokáig nem mellőzhető pillérei. Az 1980-as évek végétől Varga János figyelme ismét 1848-49 kérdésköre felé fordult. 1989-ben a Függetlenségi Nyilatkozatról publikált tanulmányt, részletesen foglalkozott ekkori irattani problémákkal. Levelező tagsági székfoglalójául (1990) a románok és magyarok 1848-49-es viszonyának elemzését választotta. Előadásában méltatta az 1849-es nemzetiségi törvénynek az egész magyar nemzetpolitikai gondolkodást újraformáló elemeit. 1998-ban a magyar honvédelem országgyűlési vitáiról publikált nagyobb tanulmányt, közben pedig dolgozatai jelentek meg Deákról, Batthyányról, Kossuth társadalompolitikájáról. A reformkori és 48-as problémakör élete végéig elkísérte. Az ezredforduló után publikált még az 1848. szeptemberi válságról, az 1848-49-es román-magyar megbékélési tervekről, megvonta az 1840. évi engedőleges örökváltsági törvény mérlegét. Bár egészségi állapota utolsó éveiben visszavonulást parancsolt, jutott ereje tematikai megújulásra. Az ezredforduló táján középkor-történeti kérdésekkel kezdett foglalkozni. Az új érdeklődési kört jelző kutatásaiból egyelőre csak részeredmények láttak napvilágot. MTA rendes tagsági székfoglalója (1999) a 12-15. századi határjárásokkal foglalkozott, majd a földesküről közölt tanulmányt. Középkori tárgyú kutatásainak eredményei kötetben a közeljövőben kerülnek majd kiadásra.
