Századok – 2008

KRÓNIKA - Varga János (1927-2008) (Gergely András) IV/1068

Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy 1956-os szerepvállalását is bevonta elemzései körébe. Még 1992-ben publikált a budapesti bölcsészkar 1956-os történéseiről, majd élete utolsó nyilvános előadásában, az ötvenhatos forradalom fél évszázados évfordulóján, az MTA konferenciáján ugyancsak ezekről az eseményekről beszélt. Varga János életműve jeles nemzedékén belül is kivételes: kutatói érdeklődése több korszakra kiterjedt, végeredményben a korai középkortól ívelt a feudalizmus kései századain keresztül (amely korszak munkásságának súlypontját képezte) egészen 1956-ig. Hallatlan szorgalma mellett a külső kihívásoknak és személyes érdeklődésének szerencsés vagy inkább tudatosan harmonizált kapcsolatai is hozzájárultak rendkívüli tudományos teljesítményéhez. Elete utolsó évtizedeiben a fiatalon megszerzett szakmai presztízs mellé hivatalos elismerés is társult. Az intézményes fórumokon ekkoriban sem vállalt szívesen szerepet, de annál inkább segített fiatalabb kollégáinak, konzultált, vitatkozott azokkal, akik erre igényt tartottak. Személyes emlékként őrzöm, amikor felkerestem az Országos Levéltár hatalmas főigazgatói dolgozószobájában. A jókora íróasztal mögül kicsiny, törékeny ember lépett ki nagy lendülettel, félretolta a tárgyalóasztalt beborító levéltári dobozokat, amelyek tartalma éppen foglalkoztatta, helyet csinált a hozzá korábban eljuttatott, gondosan végigceruzázott tanulmánynak, s azután szerényen, mint akinek megjegyzései nem is olyan fontosak, hozzákezdett kommentárjaihoz. Ilyenkor látszott, hogy tudását, ismereteit azonnal mozgósítani tudta. Nem ismert lényegtelennek tartott tényeket, amelyeket elég csak cédulákon megőrizni. Szinte mindenre emlékezett, összekapcsolta az adatokat, utalásokkal látta el a hozzáfordulókat. Életműve nem születhetett volna meg bámulatra méltó szellemisége és a magyar történelem szenvedélyes szeretete nélkül. Gergely András