Századok – 2008

KRÓNIKA - Varga János (1927-2008) (Gergely András) IV/1068

tűzben a Pesti Hírlap (1983). (A művek készítésének indítékai teszik érthetővé, hogy a részletes jegyzetapparátust mellőzik.) Az első két könyv egy-egy levéltári sorozatban Kaposvárott, ill. Zalaegerszegen jelent meg, s így inkább csak szűkebb szakmai körökben talált méltánylásra, a másik kettő azonban méltán hozta meg számára eddigi életműve betetőzéseként az elismeréseket, díjakat, az akadémiai tagságot. Két további tanulmánnyal együtt, amelyek az 1840-ben kiküldött folyamszabályozási, illetve katonatartási bizottság munkáját tárták fel, és kollégák Festschriftjeiben jelentek meg, a publikált eredmények újrarajzolták az 1840-es évek első fele ismertnek vélt történetét. Varga publikációiból azóta tudjuk, hogy az 1840-ben kiküldött, egy-két évvel később munkához látott országgyűlési bizottságok immár átgondolt, részletes reformmunka műhelyei voltak. A mindennél fontosabb, már egykorúan európai figyelmet keltő büntetőtörvény-tervezet a bizottságon belül a liberális és konzervatív jogászi-politikai elit harcának színterévé vált, s a politikai bűncselekmények kodifikálása, eljárási garanciáinak megállapítása révén fontos lépés volt a kormányzati felelősség, a miniszteriális kormányzás megteremtése irányában. A munkálatokat irányító Deák Ferenc, ha nem is tudta mindenkor érvényesíteni a bizottsági tervezetben a liberális véleményt, mesterien kifejtett kisebbségi álláspontjaiban remek támpontokat adott az 1843-44. évi országgyűlés tárgyalásai számára. A javaslatból ekkor ismeretesen nem lett törvény, de 1848-ban ösztönzően hatott a törvényalkotásra, és évtizedekig meghatározta a jogi gondolkodást. A konzervatív pozíciók alakulása pedig azt jelzi, hogy a régi jogrend tarthatatlanságát már ezen az oldalon is felismerték. Meglepően hangzik, de a megyekérdés 1840-es évekbeli vitáinak feltárása a kérdéskör története első feldolgozásának tekinthető. A centralista-municipalista vita számos mozzanata már ismert volt ugyan, azonban a konzervatív és liberális önigazgatási jövőképek szembeállítása, illetve a centralista törekvések és a bécsi kormánypolitika kapcsolatainak feltárása új megvilágításba helyezte a vita egész történetét. Hasonló módszerrel, a nézőpontok újszerű megválasztásával, amelyhez persze alapkutatások nélkül nem lehetett volna eljutni, közelítette meg Varga a Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap első hónapjait. A „kereszttűzbe" a mérsékelt liberális Széchenyi és a konzervatív politika szorította a Pesti Hírlapot és szerkesztőjét. A vitapartnerek álláspontjának feltárása új megvilágításba helyezte magát a Széchenyi-Kossuth vitát. Varga eredményei szerint csakugyan nem a program különbsége állította szembe őket, nem is a Széchenyi által hangoztatott „stílus, modor és taktika" különbségei, de nem is Széchenyi „mérsékelt" vagy Kossuth „határozottabb" liberalizmusa, hanem az a filológiailag szinte kimutathatatlan eszmei vonulat, amelyet Széchenyi meghatározni nem tudott, de annál jobban érzékelt: nevezetesen, hogy Kossuth ugyan liberálisnak mutatkozik; cikkeiben, szerkesztésével nem kíván elszakadni a reformmozgalom derékhadától, de már többre gondol, nyitott a demokratikus továbbfejlődés irányában, illetve maga is egy — még inkább rejtve maradt — demokratikus platformról közelíti meg a korkérdéseket. A Helyét kereső Magyarország> amely angol kiadásban is megjelent, a korabeli reformerek jövőképét, azon belül is a Habsburg Birodalom Magyaror-