Századok – 2008
KRÓNIKA - Varga János (1927-2008) (Gergely András) IV/1068
nyának növekedéséhez vezettek. A valóságos társadalmi rétegeződés és a korabeli jogi-politikai felfogás különbségeinek finom értelmezése mintegy megelőlegezi a következő monográfia problémáinak egy részét: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban című művére gondolunk (1971). Ez a munka jóval több, mint amit címe sejtet. A valóságban az utolsó rendi országgyűlés befejező szakaszának, az áprilisi törvények létrejöttének teljes körű vizsgálatát tartalmazza. A szerző nem járt töretlen utakon: feltárták már a bécsi kormánypolitika ekkori lépéseit, az országgyűlés története (elsősorban Kossuth munkái vonatkozó kötetének kiadása révén) ugyancsak nem volt ismeretlen. Varga János országgyűlési és bécsi források mellett a családi levéltárak missilis-anyagát is átnézte, s így nemcsak az eseménytörténetet sikerült óráról órára rekonstruálnia, illetve pontosítania, hanem az egykorú mentalitás történetét is feltárta. Kutatásai óta tudjuk például, hogy Petőfi Dicsőséges nagyurak c., akkor kéziratban maradt versének, vagy egy bihari parasztfelkelés rémhírének milyen szerepe volt abban, hogy az országgyűlés váratlanul, radikalizálódva, megszavazta az azonnali jobbágyfelszabadítást a teljes körű állami kármentesítéssel. A politikai történeti rekonstrukció szétszálazza a konzervatívok és a liberálisok, az utóbbiak között a pesti forradalomra támaszkodó, az áttörés kockázatát vállaló és érvényesítő csoport, illetve Bécs törekvéseit; hogy azután újra összeillesztve láttassa az egységesnek tűnő országgyűlési döntések dinamikáját. A könyvet értékes, az azóta eltelt évtizedekben sem igazán méltányolt összegezés zárja a jobbágyfelszabadítás pontos számszerű adatairól. A monográfia jelzi egyszersmind Varga érdeklődésének változását: a jobbágyfelszabadítás társadalomtörténeti kérdései felől figyelme a politikatörténet felé fordult, ahol elemzései a másod- és harmadvonalbeli politikai szereplők egyéni döntési motívumainak feltárásáig is eljutottak. Az 1970-es években a magyar történettudomány nagy kollektív vállalkozása volt a Magyarország története tíz kötetben c. munkálat, amelyben Vargát az 1848-49-es fejezet elkészítésére javasolták, s maga is ennek a feladatnak tett volna eleget a legszívesebben. Évtizedekkel korábban megindult 1848-as tárgyú kutatásai, amelynek eredményeit először a Jellasics elleni gerillaharcokról publikálta, az 1971-ben megjelent, a jobbágyfelszabadítást tárgyazó kötettel újabb állomáshoz érkeztek. Anyaggyűjtései azután további hazai, emellett bécsi, drezdai, berlini, romániai, szlovákiai feltárásokkal bővültek. Az új 48-as szintézis elkészítésének lehetőségét sajnos nem kapta meg, de vállalta azt a feladatot, hogy a nagy vállalkozás ötödik kötete számára megírja az 1840-es évek történetét. Az 1970-es években alig publikált, minden erejét az 1848-as forradalom előtti évek feltárására fordította. Az alapkutatás, amely nélkül nem kívánt szintézist készíteni, több évet vett igénybe. Elkészült anyagainak ezer oldalakban mérhető terjedelme is jóval túllépett az eredeti szándékokon. A szintézis határidőre történő megírását ugyan fel kellett adnia, de kutatásainak publikált eredményei újraírták, illetve minden eddigit meghaladó részletességgel mutatták be az 1840-es évek történetét. Anyagaiból négy önálló könyvet publikált: Megye és haladás a reformkor derekán (1980), Deák és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete (1980), Helyét kereső Magyarország (1982), Kereszt-
