Századok – 2008

KRÓNIKA - Spira György (1925-2007) (Zachar Péter Krisztián) IV/1063

Miközben a „legvidámabb barakk" utolsó éveit élte, az ellenzéki értelmiség mellett Spira György is elégedetlennek mutatkozott a rendszer működésével és saját forradalmi eszméit a gyakorlatban is meg kívánta valósítani. 1987-ben kezdeményezte a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének létrehozását A TDDSZ lett az 1988. évi, Metró-klubban történt megalakulása után a pártállam első legális ellenzéki szervezete. A rendszerváltással egy időben Spira is üzenni kívánt a kornak, így „Jottányit se a negyvennyolcból!" címmel összegyűjtötte korábban folyóiratokban, vidéki lapokban, konferencia-kiadványokban megjelent tanulmányait. A Kossuth-kutatásban komoly szakmai eredményt hozott az 1851. évi kütahyai alkotmányterv szövegvariánsainak összehasonlításával, illetve az alkotmányterv keletkezéstörténetének feltárásával. Ez a munka az Irányi Dániel és Charles-Louis Chassin által 1859-1860-ban megjelentetett forradalomtörténeti munka magyar fordításának sajtó alá rfendezése során, mintegy annak „melléktermékeként" született. Minden írásában roppant tényanyagra támaszkodva, szenvedélyesen szállt vitába a más eszmékkel, és élvezetesen volt képes bemutatni a legbonyolultabb kérdéseket is, úgy hogy közben hű maradt eredeti nézeteihez. A történetírás eszmei és politikai hátterének változásával Spira is sok tekintetben háttérbe szorult. A TTI, illetve Szalay utcai lakásának falai, valamint a levéltári források közé visszavonuló kutató gyakran érezte sértőnek mellőzését, illetve munkássága bizonyos elemeinek megkérdőjelezését. Ugyanakkor igyekezett újabb és újabb részletekkel bővíteni az 1848-49-es eseményekkel kapcsolatos ismereteinket, és azokat, akik nyitottan, munkásságának forrásfeltáró és -feldolgozó jelentőségét elismerve, tisztelettel közeledtek hozzá, szívesen fogadta. Miközben e sorok kirajzolódnak a számítógép képernyőjén, a szerző előtt is újra lepörögnek az emlékek az első személyes találkozástól a közös beszélgetéseken át egészen a megtisztelő segítségnyújtásig, melyben Spira György részesítette. Miközben saját életműve újabb részletein fáradozott, önzetlenül juttatott el olyan forrásokat a kezdő kutatónak, melyekről úgy vélte, hogy választott szűkebb témája során újdonságot jelenthetnek. A 90-es években fejezte be a még az 1960-as években elkezdett monumentális munkáját a fővárosok 1848-49-es történetéről, amelynek első változata 1978-ban jelent meg a „Budapest története" negyedik kötetében. 1998-ban az általa oly sokra értékelt forradalom százötvenedik évfordulójára készült el „A pestiek Petőfi és Haynau között" című kötete. A riportszerű előadásmódban, egyfajta dokumentumkrónikában bemutatott eseménysor ez alkalommal Pest, Buda és Óbuda társadalmi átalakulására, az egységes Budapest alapjainak lerakására koncentrált, de természetesen komoly tér jutott benne a fővárosban lezajló országos eseményeknek is. Az ezredfordulóra ismét önálló kötetbe gyűjtötte össze a legkülönbözőbb helyeken megjelent tanulmányait („Vad tűzzel"), melyek között ez alkalommal nemcsak a 48-as, de az annak újabb felvonásának tekintett 56-os forradalom is helyet kapott. A szerző még mindig a forradalom pártján állt, melybe szélesebb értelemben véve Széchenyi is belefér, de a forradalommal szembenállók számára már csak a maró gúny és irónia jut osztályrészül. A kötet érdekességei közé számított az az eszmefuttatás, mellyel e sorok írója csak egyetérteni tud, misze-