Századok – 2008

KRÓNIKA - Spira György (1925-2007) (Zachar Péter Krisztián) IV/1063

az olvasóközönség elé, míg a szerzőt a nyomásgyakorlás különböző eszközeivel (pl. felesége kutatói állásából történő menesztésével) igyekeztek a kézirat szövegének megváltoztatására rábírni, amely végül 1964-ben látott napvilágot. (A kötet tíz évvel később, 1974-ben angolul is megjelent „A Hungarian Count in the Revolution of 1848" cím alatt.) Ugyanakkor Spira György mindvégig ragaszkodott szemléletének egyes elemeihez. A forradalom és szabadságharc 125. évfordulója alkalmából rendezett ülésszakon tartott előadása is erről tanúskodik. Ebben egyértelművé tette, hogy csakis eredeti, a forradalom Kossuth által képviselt — vagy azon is túlmutató radikális — elméletét képes elfogadni és nem lát helyet az 1848-49-es események sorában a békepárti, megegyezéses politikának, melyet véleménye szerint leglátványosabban Görgei képviselt. A 70-es évek során sorra jelentek meg kötetei, melyek sok esetben meghatározták egy generáció 1848-ról vallott felfogását és képét. Ilyennek tekinthető a jelen sorok írójára is — elsődlegesen úttörő módon összeválogatott és egybegyűjtött képanyaga nyomán — nagy hatást gyakorló „Negyvennyolc a kortársak szemével" című munka, melyet 1973-ban Rózsa Györggyel közösen készített. Ugyanebben az évben látott napvilágot a Magvető Elvek és utak sorozatában „A negyvennyolcas nemzedék nyomában" címet viselő tanulmánygyűjtemény, majd 1975-ben jelent meg a Sorsdöntő történelmi napok című sorozatban a „Petőfi napja" című népszerűsítő esszéje. Spira — noha alapvető forrásfeltárást végzett és mindvégig levéltári iratokat elemezve jutott el következtetéseire — számos alkalommal került szembe kutatótársaival és kollégáival, nem fogadva el a saját revolucionista álláspontjától eltávolodó, eltérő megközelítésmódot. így klasszikus, 1959. évi munkájában lefektetett alaptézist védte meg az egyetemi tankönyv újabb kiadásaiban, majd a szakmai körökben csak „tízkötetesként" emlegetett Magyarország-történet vonatkozó részében is (1979). Ennek ellenére Spira képes volt bizonyos tekintetben önrevízióra és folyamatosan finomította az eseményekről vallott nézeteit. így már az 1979. évi összefoglalásban is egyértelműen a nemzetközi események összefüggéseibe ágyazta a hazai történéseket és összekapcsolta — részben Diószegi István munkásságát is figyelembe véve — a magyar mozgalom lehetőségeit és sorsát az európai forradalmi mozgalmak felemelkedésével és hanyatlásával. Sőt — Kossuth-pártisága ellenére — végül eljutott arra felismerésre is, hogy 1848 történéseire volt szükség az 1867-ben kivívott sikerekhez („Kossuth és az utókör", Magyar Tudomány 1979). E munka vonatkozó fejezeteinek kibővített átdolgozásával született meg „A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán" című, 1980-ban napvilágot látott monográfiája, amelyben a magyar, az osztrák, a német, az angolszász historiográfia mellett a szerb, horvát, szlovák, román szakirodalmat és forráskiadványokat is feldolgozta. A nemzetiségi kérdést a magyar forradalom egyik kulcskérdésének tekintette, s egész életművével arra törekedett, hogy a magyarok és nem-magyarok közötti történeti megbékélést szolgálja. Szemléletének változását mutatta 1983. évi tanulmánykötete, a „Négy magyar sors", amelyben Kossuth, Petőfi és Széchenyi mellett egy portré erejéig Batthyány Lajos is helyet kapott.