Századok – 2008
KRÓNIKA - Spira György (1925-2007) (Zachar Péter Krisztián) IV/1063
támaszt nyújtott számára felesége, S. Lengyel Márta, akivel 1954-ben kötött életre szóló szövetséget. Kutatóévei alatt elsődlegesen az 1848-49-es polgári, társadalmi átalakulást helyezte munkássága középpontjába. Ekkor a korszak történetírását nagymértékben befolyásolta a magát marxistának mondó, de valójában sztálinista dogmatika szemlélete és politikai intenciója. A forradalom és szabadságharc százéves évfordulója ugyanakkor lehetőséget biztosított az újonnan kiépülő rendszer történelmi legitimációjának megágyazására. Míg a korábbi munkák meghatározóan a katonai-hadtörténeti események taglalásában látták a forradalom és szabadságharc bemutatásának legjobb megközelítését, addig most a gazdasági és társadalmi vonatkozások kerültek előtérbe. Ebbe a sorba illeszkedett első tanulmánya a Századok hasábjain („Parasztságunk és az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése1948), valamint az általa 1952-ben összeállított Kossuth-válogatás, mely „Fel mindnyájan a hon védelmére! Válogatott cikkek, beszédek és egyéb iratok" címmel jelent meg (1952). Az új történetfilozófiai megközelítést példázza > y A magyar nép története" című összegzésben Spira György által írott fejezet is (1952). A történelmi legitimáció szempontjából fontos volt a politikának is megfelelő Kossuth-kép piedesztálra emelése, melyben apróbb, a nagyközönség, illetve a társadalmi elit befolyásolására és véleményformálására szánt tanulmányokkal, tanfüzetekkel maga Spira György is részt vett. Ebbe a sorba illeszthető a 150 éves évfordulóhoz kapcsolódóan még szintén 1952-ben Lukács Lajossal és Mérei Gyulával közösen írt és a Magyar Történelmi Társulat által kiadott „Kossuth Lajos - Rövid életrajz" című munka, valamint a „Kossuth Lajos, a szabadságharc vezére" cím alatt megjelent esszéje. Ugyancsak a Kossuth-kultusz megteremtésébenjátszott központi szerepet — az I. Tóth Zoltán által szerkesztett — „Kossuth-emlékkönyv", amelyben az egyik legterjedelmesebb tanulmányt „Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel" címmel Spira György írta (1952). Az eseményekről vallott, kissé módosított, a kezdeti (túl feltűnő) ideológiai torzításoktól megszabadított, ám a korabeli követelményeknek lényegében megfelelő szemléletet tükrözte az új egyetemi tankönyv is, melynek vonatkozó részét szintén Spira György írta {„Magyarország története" II/l. 1957). Az előírt sablonok közé szorított történetírás szellemében 1959-ben jelent meg — az MTA Történettudományi Intézete kiadásában — „A magyar forradalom 1848-49-ben" címet viselő korszakos monográfiája is, mely lényegében a fenti egyetemi tankönyv bővített változata volt, és a Spira személyes meggyőződését jelentő radikális forradalmi megközelítésben igyekezett értelmezni a nagy esztendő eseményeit. Spira mindvégig a revolúció pártján állt és a radikális forradalmi ifjak szemszögéből ítélte meg az események főszereplőit és mozgatórugóit is. Az új történelemszemléletnek megfelelően vállalt, az alsóbb néprétegek sorsát központi elemként használó, a társadalmi változásokra koncentráló munkássága során azonban Spira mindvégig saját nézeteihez ragaszkodott, melyek hol egybeestek, hol ellentmondtak a hivatalos kánon megfogalmazásainak. Jól szemlélteti ezt Széchenyi Istvánnal kapcsolatos kutatása is, melyet már 1958-ban megkezdett és 1960-ra kész kéziratban foglalt össze. Azonban az „1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a" című monográfia még évekig nem kerülhetett
