Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Zrínyiek a magyar és a horvát históriában (Ism.: Molnár Antal) IV/1053

dalon feltűnt egy olyan fiatal generáció, amely a másik nyelvét megtanulva, egymás eredményeit ismerve és alkotó módon felhasználva szinte újra felfedezte a közös történelem erejét, és számos új eredménnyel gazdagította a nemzeti keretek közül kilépő közép-európai történetírást. Visszakanyarodva ahhoz a hagyományhoz, amelyet hat évtizede erőszakkal eltiportak. Az itt ismertetésre kerülő kötet ennek a folyamatnak szerves része, mondhatnánk: historiográfiai jelentőségű állomása. Először kerül sor ugyanis arra, hogy közös múltunk egy olyannyira jelentős fejezete, mint a Zrínyi család története, a magyar és a horvát kutatások együttes bemutatásával kerüljön a magyar olvasó asztalára. A horvát közönség ebből a szempontból már előnyben van, hiszen a 2002-ben tartott magyar-horvát történész-konferencia anyaga Zágrábban napvilágot látott, míg a budapesti kiadás sajnos megfeneklett. Ezúttal tehát a szakma képviselői és az érdeklődő olvasók nemcsak a horvát történelem forrásait és szakirodalmát jól ismerő magyar szakemberek interpretációján keresztül, hanem első kézből ismerhetik meg a szomszédos ország történészeinek a Zrínyi családdal és tágabban a kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatos álláspontját és kutatásait. A kötet szerkesztői, Bene Sándor és Hausner Gábor a közös múlt feltárásának régóta aktív munkásai. Mindketten a Zrínyi-kutatás révén kerültek kapcsolatba a horvát történelemmel, Zrínyi Miklós leveleit közzétevő kiadványuk jól ismert a szakmában. Hausner elsősorban a hadtörténet közös pontjainak feltárásában ért el jelentős eredményeket, amelyek közül itt csak a három éves fennállás után lerombolt Zrínyi-Újvár lokalizálását említem. Ez a társszerzőkkel közösen írott dolgozata — nem mellesleg — horvátul is napvilágot látott. Bene Sándor munkássága pedig Zrínyi mellett is sok szálon kapcsolódik a horvát históriához. Kitűnő nyelvtudása és szakmai kapcsolatai révén éveken át dolgozott a zágrábi Horvát Történeti Intézetben, kutatásai jelentős részben foglalkoznak a horvát irodalom- és eszmetörténettel, annak magyar és európai kapcsolódási pontjaival. Számos publikációja jelent meg horvátul, legjelentősebb vonatkozó munkája, Ráttkay György zágrábi kanonok történetírói életművének feldolgozása pedig mindkét nemzet történettudományának igen jelentős fejezete. A szerkesztői előszó (7-13) világosan szól a munka céljairól: „Tekintettel a szóban forgó família kettős, horvát és magyar identitására, sorsának ma is érvényes jelentései csak kétfelől egyszerre, a közös értelmezés erőfeszítése révén tárulhatnak fel. A jelen kötet írásai, kimondva vagy kimondatlanul, arra is keresik a választ: miért nem került sor eddig efféle közös munkára?" Az okok a régebbi múltban gyökereznek, a közös hagyomány-értelmezés és jövő-keresés elmaradásában, majd a 19. századi nacionalizmusoknak az erre a hiányra építő egymás ellen feszülésében. Pedig — és ezt a szerkesztők mellett a kötet számos szerzője is hangsúlyozza — az egymással szemben munkáló hagyományok mellett legalább ugyanannyi, ha nem több a konvergáló tradíció, és erre a Zrínyiek szolgáltatják az egyik legmarkánsabb példát. Identitásukban és kulturális orientációjukban a magyar és a horvát elemek mellett, vagy inkább azokon túl a mediterrán és a közép-európai alkotórészek szerves egységét érhetjük tetten. A család régiós, birodalmi identitása ugyancsak a közös alap kimunkálásához szolgál jó kiindulópontként. Ugyanakkor nemcsak az azonosságok, hanem a különbségek tudatosítása is fontos feladat, vallják a kötet kiadói: a modern nemzettudat gyökereit jelentő kora újkori patriotizmusok már magukban hordozták azokat a kölcsönös sérelmekre épülő elzárkózásokat, amelyek a 19. századi szembefordulásban teljesedtek ki, és amelyeknek — akarva-akaratlan, minden felvilágosultságunk ellenére — valamennyire mi magunk is örökösei vagyunk. A kötet megszületése, pontosabban hosszú vajúdása is elgondolkodtató. A 2000-ben született ötlet, az évekkel ezelőtt elkészült tanulmányok csak 2007-re értek kötetté; itt ismét elsősorban a magyar könyvkiadást egyre inkább ellehetetlenítő finanszírozási nehézségek álltak a háttérben. A könyv jó értelemben vett interdiszciplináris munka: történeti, irodalomtörténeti és művészettörténeti írások, különböző tudományos iskolákhoz tartozó nyolc magyar és négy horvát szerző dolgozatai kaptak helyet lapjain. A szerkesztők nem törekedtek sem a különböző tudományágak, sem pedig a két nemzet tudományossága eltérő szempontjainak, kérdésfeltevéseinek vagy sokszor adatainak az összecsiszolására, hiszen ily módon is reprezentatív szemlét kaphatunk a szükségszerűen jelen levő dilemmákról, amelyek feloldása éppen az ilyen közös vállalkozások kezdeményezte párbeszéd feladata lehet. A kötet az előszón kívül összesen tizennégy önálló írást tartalmaz: tíz tanulmányt a Zrínyi családról, különösen annak jelentős kora újkori tagjairól; ezt követően egy függeléket, egy historiográfiai és eszmetörténeti fogantatású bevezető tanulmánnyal, majd három korabeli, a családra és a költő-hadvezér Zrínyi Miklósra vonatkozó történeti munka magyar fordításával. A dolgozatok el-