Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Jogi kultúrák, processzusok, rituálék és szimbólumok (Ism.: Domaniczky Étidre) IV/1050

Kajtár István pécsi jogtörténész professzor vázlatában felvillantja a jogi kultúrtörténet legjelentősebb területeit (jogi architektúra, jogi ikonográfia és különösen az általa régóta tanulmányozott jogi magyar jogi stílus kultúrtörténete), tárgyait (kitüntetések, esküszövegek, nemzeti ünnepek), forrásait. Részletesen szól a tudományterület nyugat-európai és magyar művelőiről, bemutatja munkásságukat, említést tesz jogi régiségekre vonatkozó műveikről (Jogi kultúra, jogi szimbólumok és rítusok, 130-145.). Képes György tekintélyes bibliográfiát felvonultató, olvasmányos munkája az amerikai alkotmányos gondolkodás, közjogi rendszer hatásának vizsgálata a 18-19. századi Magyarországon, illetve a korabeli hazai politikai gondolkodók (Hajnóczy József, Széchenyi, Wesselényi, Kossuth, a centralisták) munkáiban (Az amerikai alkotmányos gondolkodás hatása a polgárosodó magyar jogi kultúrára, 181-192.). A büntetőjog történetének jeles kutatója, Mezey Barna a tömlöc, mint a reformkori szépirodalmi, politikai és szakmai munkákban megjelenő toposz jelentéstartalmát vizsgálja. Találó megállapítása, hogy a művek fenti három csoportja között a mondanivaló tekintetében átfedés van, ami annak köszönhető, hogy: „[a] magyar prózairodalom jelesei a reformkorban az országos és a vármegyei politika meghatározó egyéniségei is voltak egyben. Számukra az irodalom instrumentumot és programot is jelentett." (222.) Elég itt csak Kölcsey Ferencre vagy Eötvös Józsefre gondolni. A külföldi utazások során látott új büntetés-végrehajtási megoldások a fogházjavító mozgalomban teljesedtek ki, amely végül „katalizátora lett a büntetőjog és a börtönügy reformjának." (228.) (A tömlöc mint politikai szimbólum a reformkorban, 219-229.) Nagy Janka Teodóra, a jogi néprajz területének szakavatott ismerője források és gazdag szakirodalom alapján nyújt betekintést a 18-19. századi falusi tisztségviselők között élő rítusok, jelképek, eljárások világába. Kikről is van szó? A bíróról — a tisztség történetének olvasmányos áttekintését és a bírói jelvények leírását is olvashatjuk —, az esküdtekről, a jegyzőről, a hadnagyról, a kisbíróról, a bakterről, valamint a kerülőkről vagy pásztorokról. Értékes része a tanulmánynak az esküdtek feladatainak és ezzel kapcsolatos elnevezéseinek ismertetése (Processzusok, rituálék és szimbólumok a falusi tisztségviselők körében a 18-19. században, 230-249.). A római jog egy különösen izgalmas rítusa, az igénybejelentés egyik formája: a legis actio sacramento in rem olvasmányos elemzését nyújtja dolgozatában Nótári Tamás. Tanulmányához nem csak jogi forrásokat és szakirodalmat, de kiváló történelmi monográfiákat (például Kövess-Zulauf feledhetetlen munkáit) is felhasznál. írása tulajdonképpen a jog- és a vallástörténet határán áll, ez egyébként magában jó példa az ókori római jog eredetére (Szakralitás és szimbolikus harc -adalékok a legis actio sacramento in rem eredetéhez, 267-292.). Rácz Lajos a magyar hatalmi szimbolika nomád gyökereinek áttekintését adja tanulmányában. Foglalkozik a rituális királygyilkossággal, a vérszerződéssel, az eskü egyéb tradicionális formáival, az alávetéssel kapcsolatos jogszokások körével, lovak temetésnél betöltött szerepével (Hatalmi szimbolikánk nomád gyökereiről, 303-314.) E rövid áttekintés talán érzékeltetheti a jogi kultúrtörténet csak a történettudománnyal határos területeinek kiterjedését, sokszínűségét. Reméljük, a kötet nyomán egyre többen kapnak kedvet hasonló témák vizsgálatához és eredményeik publikálásához! A Jogi kultúrák, processzusok, rituálék és szimbólumok című kötetben megjelent további publikációk: Bertényi Iván: Koronánk kutatásának egy vadhajtásáról, 25-34.; Föglein Gizella: A köztársasági kitüntetések üzenete, 64-83.; Horváth Attila: Állami szimbólumok a szocialista Magyarországon, 84-90.; Kabódi Csaba: A büntetés szimbolikája, 109-129.; Karácsony András: Jogi hagyomány-jogváltozás-jogi kultúra, 146-168.; Kelemen Miklós: Császárkoronázás a Bizánci Birodalomban, 169-181.; Maczonkai Mihály: Érvelési módszerek a jogi kultúrában, 193-211.; Máthé Gábor: A Szent Korona-eszme az alkotmányfejlődésben, 212-218.; Nagy Tamás: „A per" mint burleszk, avagy releváns kontextus-e az osztrák-magyar büntetőjog?, 250-266.; Sáry Pál: Szimbolikus jogi aktusok az Ószövetségben, 315-326.; Szente Zoltán: A parlamenti ülésrendek szimbolikája, 327-334.; Völgyesi Levente: A városi tisztségviselők megválasztásának processzusa és rituáléja az újkorban, 335-340. Domaniczky Endre