Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Jogi kultúrák, processzusok, rituálék és szimbólumok (Ism.: Domaniczky Étidre) IV/1050

Ám maradjunk most az első konferencia referátumainál, és az ezeket tartalmazó kötetnél! A 23 szerző tanulmányát tartalmazó könyv 2006 decemberében jelent meg 342 oldalon, Mezey Barna szerkesztésében. Az általa jegyzett előszó egyúttal összefoglalja a jogi kultúrtörténet kutatásának eddigi eredményeit, s kijelöli a még felfedezésre váró területeket. Az olvasó számára az elsődleges kérdés nyilván az, hogy mit is takar pontosan a jogi kultúrtörténet kifejezés. Mezey Barna megfogalmazásában: ,,[a] jogi hagyományban egy adott közösség számára rendelkezésre álló tudásanyag fejeződik ki, amely tudásanyag a korábbi generációk intellektuális erőfeszítéseinek eredményeként állt össze. A jogi hagyományok illusztrálják, hogy a régiek mit tartottak jogi kérdéseknek, s ezeknek a kérdéseknek a megoldására milyen normatív szabályokat, eljárásokat alakítottak ki, milyen döntéseket tartottak igazságosnak." (8.). A kutatás tárgyát Kajtár István már idézett művében tömören így határozza meg: „minden szöveg, rítus, kép, tárgy, magatartás, amely történelmi értelemben a jog és a hatalom jelenségeinek manifesztálódásával kapcsolatos." (Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe, Bp.-Pécs, Dialóg-Campus, 2004. 28.) A két idézetet látva azt mondhatjuk: a jogi kultúrtörténet jelenlegi, a jogtudomány által használt szimbólumok, kifejezések, eljárások eredetét kutatja - vagyis a mindennapjainkban minket körülölelő közeg egyes elemeit próbálja történelmi szempontból értelmezni. Hogy mennyire nem elvont dologról van szó, elég csak elképzelni, hogy tárgyalásra várunk a Markó utcában. A bírósági épületek stílusa, elhelyezkedése, a Iustitia-szobor, a bírói pulpitus és talár, a címer falon, a köztársaság nevében hozott bírói határozat mind-mind konkrét, ám a laikus számára ismeretlen mondanivalót tartalmaz. Vagy nézzünk korábbra: a forrásokban olvasott kivégzések, a bakó, a kaloda, a hóhérpallos, a Rolandszobor a mai kor kutatója által többnyire fel sem ismert jelentéstartalommal bírnak, illetve bírtak az egykor éltek számára. Vagyis ha a jogtudomány valamely területén, akkor pont itt nyílik kiváló alkalom és lehetőség a közös munkára történészek és jogászok között, hiszen új eredményt elérni, összefüggéseket feltárni e témában elsősorban a források segítségével lehet. Természetesen nem kizárólagosan, hiszen e terület oly sokrétű és szerteágazó, hogy számos más tudományághoz is vezet innét kapcsolódási pont. Csak az említett példánál maradva az építészet vagy akár a történelmi segédtudományok (különösen a címertan, a pecséttan, az inszigniológia, az ikonográfia), illetve a néprajz, jogi néprajz, szociológia és jogszociológia felé. A közös munka azonban közös nyelvet követel, és ez néhol a tanulmányoknál is tetten érhető. A források olvasása és értékelése bizonyos történelmi előképzettséget, az újabb történeti szakirodalom eredményeinek ismeretét és alkalmazását is igényli. Ugyanakkor a már említett bőséges nyugat-európai szakirodalom beáramlása, amelyek felhasználásban a tanulmánykötet szerzői jeleskedtek, egy-egy történelmi problémakör új szempontból történő vizsgálatához is hozzájárulhat. A fentieket összefoglalva egyre világosabban látható, hogy bár a jogi kultúrtörténet határai még igen képlékenyek, csakúgy, mint a magyar elnevezés is (hiszen ahány tanulmány, annyiféle névvel variál), de fontosságához és jövőjéhez kétség nem fér. Az alábbiakban ennek fényében, elsősorban a történettudományt érintő témákban, szemezgetünk az első jogi kultúrtörténeti kötetből. Bódiné Beliznai Kinga a bíráskodással kapcsolatos szimbólumrendszer főbb jellemzőit tekinti át német és magyar területeken. Izgalmas tanulmánya olyan jelképek jelentéstartalmára világít rá, mint a bírói pálca (amelyet egyes esetekben eltörtek az elítélt feje felett) vagy a kard. Megtudhatjuk, hogy milyen szerepe volt a múltban a bíráskodás helyszínének, időpontjának és a bíróság összetételének. A szerző áttekinti az ítélkezéshez általában társított ókori istenekhez és istennőkhöz (pl.: Themis, Iustitia, Maat, Pallas Athéné) kapcsolódó szimbólumokat is. (ítélkezés és szimbólumok 35-45.) Davidovics Krisztina (A halálbüntetés végrehajtásának liturgikus elemei - A hóhér, 46-63.) és Pandula Attila (Adatok a hóhérpallos történetéhez Magyarországon, 293-302.) a kivégzések szimbolikájának megértéséhez visznek közelebb a hóhér személyéhez, illetve a hóhérpalloshoz kapcsolódó szokások és hagyományok ismertetésével. Adalékokat olvashatunk a hóhér társadalmi helyzetével, ruházatával, szaktudásával, valamint juttatásaival kapcsolatban. Pandula Attila tanulmánya a kötet végén ezeket az információkat bővíti a magyarországi hóhérpallosok méretének, kialakításának, súlyának, feliratainak és ábrázolásuknak a vizsgálatával. E témakörben a politikai bűncselekmények büntetésének jelentéstartalmát vizsgálja hazai történelmi példák alapján átfogóan Barna Attila (A politikai bűncselekmények büntetésének szimbolikája, 13-24.). A Rákosi-rendszer kirakatpereinek hangulata elevenedik meg Izsák Lajos tanulmányában, amely herceg Esterházy Pál 1948-1956 közötti meghurcoltatását, — tárgyalását, kihallgatásait és kiszabadulását — tekinti át (A Mindszenty-per és Esterházy Pál, 91-108..).