Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Jogi kultúrák, processzusok, rituálék és szimbólumok (Ism.: Domaniczky Étidre) IV/1050

gének növekedéséhez és a sajátos erdélyi nemesi öntudatuk kialakulásához István herceg politikája nagyban hozzájárult. A nemesség társadalmi megerősödését bizonyítják, hogy 1288-tól az erdélyi congregatio generálisok (közgyűlések) résztvevői, vagyis a királyi hatalom bevonta őket az ítélkezésbe. A nemesi vármegyék is az ország többi részével párhuzamosan jelentek meg. A 13. század folyamán a vajdai hatalom is megszilárdult. A 14. század első két évtizedére vonatkozó oklevelek zűrzavaros, veszélyes időkre utalnak. A királyi hatalom befolyását 1322-re Kacsics nembeli Szécsényi Tamás vajda állította helyre, és Erdélyre ráköszöntött a régen várt nyugalmas időszak. 1324-ben, a vizsgált korszak utolsó évében a király a korábbi vajdai joghatóság alóli mentességeket eltörölte, ezzel jelentősen növelte a vajda hatalmát. Ugyanebben az évben az erdélyi nemesség számára is engedményeket tett, amely egységesülésük irányába hatott. Az uralkodó mindkét intézkedése azt jelzi, hogy az erős királyi hatalom szövetségre lépett a felemelkedett nemességgel. Ez a két fontos intézkedés indokolja, hogy a szerző ezzel az évvel (1324) zárja Erdély történetének tárgyalását. Az utolsó, csak a román nyelvű kötetben szereplő fejezetben Kristó Gyula hangsúlyozza, hogy a helyi sajátosságok és bizonyos területeken az időnkénti késések ellenére Erdély lépést tartott a Magyar Királyság többi területének fejlődésével. A forrásokból kirajzolódó Erdély gazdasági, társadalmi és politikai rendszere a Magyar Királyságban zajló folyamatokkal párhuzamosan formálódott időben és módozataiban egyaránt. Tehát a középkor folyamán a Magyar Királyság szerves részét képező Erdély története elválaszthatatlan a korabeli Magyarország történelmétől. A térképekkel illusztrált kötetben a szerző a források alapos elemzésével rajzolja meg Erdély korai történetét. Rávilágít arra, hogy mindhárom, ma a térségben élő nép bevándorló, vagyis egyik sem őshonos. Elismervén, hogy Erdély korai históriájának megírása nem egyszerű feladat, bebizonyítja, hogy a kútfőanyag nemzetpolitikától mentes elemzése teljesen újszerű és összefoglaló képet nyújt Erdély 430 esztendejéről. Kovács Szilvia JOGI KULTÚRÁK, PROCESSZUSOK, RITUÁLÉK ÉS SZIMBÓLUMOK Szerk. Mezey Barna Budapest, Gondolat Kiadó, 2006. 342 o. A jogi kultúrtörténet hazai kutatása, oktatása nem tekinthet vissza hosszú előzményekre. Míg Nyugat-Európában a jogi művelődésnek, a jogrégészetnek komoly hagyományai vannak különösen német, francia és olasz területeken, itthon az elmúlt évszázadban csak pár történész és jogtörténész foglalkozott jogi kultúrtörténeti kérdések vizsgálatával, s munkásságuk csupán szűk területek áttekintő vagy részletes elemzését fogja át. Itt kell megemlíteni Domanovszky Sándor Magyar művelődéstörténetének egyes fejezeteit, Bónis Györgynek a nyugat-európai, illetve a hazai jogtudó értelmiség középkori történetét feldolgozó monográfiáit, Tagányi Károly (A földközösség története Magyarországon, Hazai élő jogszokások), Imreh István (A székely falutörvények, A rendtartó székely falu, A törvényhozó székely falu), Tárkány Szűcs Ernő (Magyar jogi népszokások) életművét. Sok még a feldolgozásra váró fehér folt, ráadásul e munkák szinte csak a szűk kutatói réteg által ismertek. A cél tehát kettős: a magyar jogi kultúrtörténethez kapcsolódó anyaggyűjtés, kutatás ösztönzése, ez azonban nem lehetséges e tudományterületnek a szélesebb körű — különösen történészeket és egyetemi hallgatókat megcélzó — megismertetése nélkül. Az egyetemi jogtörténet oktatását színesítendő már 2004-ben megjelent Kajtár István pécsi professzor Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe című tankönyve, amelynek alapján az érdeklődők szeminárium keretében is megismerkedhetnek a jogi kultúrtörténet eddigi eredményeivel, vizsgálati tárgyaival. 2006-ban az ELTE ÁJK jogtörténészei Mezey Barna vezetésével egy, a jogi kultúrtörténet-kutatás főbb területeit, eddigi eredményeit bemutató konferencia szervezését határozták el. Az előadók között jogtörténészek, történészek és jogászok találhatók, így a kezdeményezés egyúttal újabb jelentős lépés a két tudományterület művelőit egyaránt tömörítő, interdiszciplináris kutatások irányába. A konferencia anyaga kötet formájában is megjelent, majd 2007 tavaszán újabb konferencia következett („Justitiától a bírói pálcáig" - ELTE ÁJK), amelynek eredményei várhatóan hamarosan ugyancsak sajtó alá kerülnek.