Századok – 2008
BESZÁMOLÓ - Kálvinizmus a perifériákon. Vallás és társadalom európa perifériáin (Beszámoló a Debreceni Református Kollégiumban 2008. április 23-24-én rendezett konferenciáról) (Lévai Csaba) IV/1041
lenkor vonatkozásában a Jednota című folyóirat szerepét emelte ki, amely a két világháború közötti időszakban, majd az 1960-as évektől kezdve rendszeresen számolt be a magyar reformátussággal kapcsolatos eseményekről, például arról, hogy az egyház helyzete hogyan változott meg 1989 után, vagy Tőkés László püspök lengyelországi látogatásáról. Az utolsó szekció második előadója Horváth Erzsébet, a Károli Gáspár Egyetem egyháztörténész professzora volt, aki Kálvin és a cseh diaszpóra kapcsolatairól beszélt. Mint ismeretes, az egyház megreformálásának szándéka Csehországban már Luther fellépése előtt száz évvel megfogalmazódott a huszitizmus formájában. A huszitizmus egyik következménye a Cseh Testvérek közösségének létrejötte volt. A Cseh Testvérek 1540-ben tartott zsinata elhatározta, hogy felveszi a kapcsolatot a helvét hitvallás képviselőivel és egy küldöttséget menesztettek Martin Bucerhez, akinek strassbourgi otthonában Kálvinnal is találkoztak. Kálvin egy levelet küldött velük vissza, amelyben elismerő megjegyzései mellett, kritikai észrevételeket is megfogalmazott a Cseh Testvérek hittételeivel kapcsolatban. A szekció — és egyben az egész konferencia — utolsó előadását Hörcsik Richárd, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem vallástörténész professzora tartotta a magyarországi és a skóciai kálvinista egyházak 19. századi kapcsolatrendszeréről. Úgy találta, hogy nagyon komoly intézményes kapcsolatok alakultak ki elsősorban az Edinburghi Egyetem és Debreceni Református Kollégium között. Nagyon sok magyar ösztöndíjas tanulhatott 1865 és 1920 között Skóciában, akik véleménye szerint nagy szerepet játszottak a skót evangéliumi kegyesség eszméjének magyarországi meghonosításában. A konferenciát Stewart J. Brown professzor záró megjegyzései és egy rövid debreceni városnézés zárták. A tanácskozás során semmiféle fennakadás nem történt, s annak szervezése és lebonyolítása minden vonatkozásban megfelelt a magas színvonalú nemzetközi konferenciákkal kapcsolatos elvárásoknak. A tizennyolc előadó és az összesen huszonnyolc hivatalos résztvevő elegendő volt ahhoz, hogy biztosítva legyen az álláspontok megfelelő sokszínűsége, de nem volt olyan sok, hogy az egyes szekciók átláthatatlanokká váljanak a résztvevők egy része vagy többsége számára. A nagyon eltérő jellegű és más-más tudományterülethez tartozó színvonalas előadások minden résztvevő számára elérhetőek voltak, ami lehetővé tette a tanácskozás interdiszciplináris jellegének érvényesülését. Ez azt jelenti, hogy a konferencia el tudta kerülni a túlságosan „gigantikus" méretűre sikeredett tanácskozások azon hiányosságát, hogy a több, párhuzamosan futó szekció áttekinthetetlenné és meglátogathatatlanná válik a résztvevők egy jó része számára. A debreceni konferencia barátságos, mondhatni familiáris légkörben zajlott, ami nagymértékben megkönnyítette a résztvevők közötti kommunikációt és azt, hogy az itteni találkozásokból tartós tudományos együttműködések alakuljanak ki. Lévai Csaba
