Századok – 2008

BESZÁMOLÓ - Kálvinizmus a perifériákon. Vallás és társadalom európa perifériáin (Beszámoló a Debreceni Református Kollégiumban 2008. április 23-24-én rendezett konferenciáról) (Lévai Csaba) IV/1041

a túlnyomóan katolikus lengyel társadalomban, s hogy a lengyel nemzeti identitásnak fontos elemét képezi a katolikusság. Ezért azután a lengyelországi református egyház nehezen tudja hallatni hangját az egyes társadalmi kérdések megvitatásakor. A hatodik szekció az apokaliptikus eszmék és a mártirológia, valamint a kálvinizmus kapcsolatát boncolgatta. Az első előadást Lévai Csaba, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének docense tartotta Kálvinista történelem-felfogás a perifériákon: apokaliptikus történelemszemlélet Magyarországon és a gyarmati kori Észak-Amerikában a 16-17. században címmel. Úgy vélte, hogy bizonyos hasonlóságok voltak megfigyelhetők e két, földrajzilag egymástól távol és a korabeli Európa perifériáján elhelyezkedő terület között abban a vonatkozásban, hogy milyen történelem-felfogás voltjellemző az ott élő kálvinistákra. Mindkét területen jelentős befolyásra tett szert a történelem apokaliptikus felfogása és az a szemlélet, hogy az angol és a magyar népnek, Isten választott népeként, valamilyen sajátos szerepe van az emberiség történetében. A szekció másik előadója Tóth Zsombor a kolozsvári Babe§-Bólyai Egyetem munkatársa volt, aki a mártirológia szerepéről beszélt a 17. századi magyar kálvinizmus történetében. Komáromi János száműzetésben készült írásai alapján azt vizsgálta, hogy azokban miként jelent meg a haza és a hazafi mártírkéntjellemzett felfogása egy protonacionalista diskurzus megalapozásaként. A hetedik szekció a Kálvinizmus Európa keleti perifériáin címet viselte. A szekció első előadását Buzogány Dezső, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet egyháztörténész professzora, a Babe§-Bólyai Egyetem Református Teológiai Karának dékánja jegyezte. Előadásában azt vizsgálta, hogy a kora újkori erdélyi református egyházat mennyire jellemezte a protestáns etika és a kapitalizmus szellemisége között, Max Weber által megfigyelt kapcsolat. Buzogány professzor nem a református egyház képviselőinek ezzel kapcsolatos elvi-elméleti megnyilvánulásait elemezte, hanem azt, hogy a gyülekezetek napi gyakorlatában, pénzügyeik menedzselése során, mennyire érvényesültek a weberi értelemben vett protestáns etika egyes elemei. A szekció másik előadása ismét a lengyel-litván állam problematikáját vizsgálta, ám ezúttal nem egyháztörténeti vagy szociológiai, hanem irodalomtörténeti szempontból. Katarzyna Melier, a poznani Adam Mickiewicz Egyetem professzora a humanizmus és a kálvinizmus kapcsolatát elemezte a 16. századi lengyel irodalom tükrében. Úgy találta, hogy a korabeli lengyel reneszánsz kultúrára nagy hatást gyakorolt a kálvinizmus szellemisége és vallási doktrínája. A kálvinista irodalom sajátosan lengyel formáját képviselték azok a polemikus jellegű írások, amelyekben a kálvinista szerzők a katolikus, lutheránus vagy antitrinitárius auktorokkal vitatkoztak. A 17. századhoz közeledve azonban a kálvinizmus irodalomra gyakorolt hatása egyre jobban visszaszorult. Egy Lengyelországgal kapcsolatos előadás az utolsó, nyolcadik szekcióban is maradt. D. Molnár István, a Debreceni Egyetem Lengyel Tanszékének professzora a lengyel és a magyar kálvinizmus történelmi kapcsolatait foglalta össze a kezdetektől a 20. század közepéig. Megemlítette, hogy már Méliusz Juhász Péter is együttműködött lengyel reformátorokkal, s hogy a 17. században lengyel református lelkésznövendékek tanultak Erdélyben. A 20. század és a je-