Századok – 2008

BESZÁMOLÓ - Kálvinizmus a perifériákon. Vallás és társadalom európa perifériáin (Beszámoló a Debreceni Református Kollégiumban 2008. április 23-24-én rendezett konferenciáról) (Lévai Csaba) IV/1041

körben és nyilvánosan gyakorolt imádság gyakorlata a református közösségekben a korabeli Magyarországon. A negyedik szekció (Kávinizmus és misszió) a kálvinizmus misszionáriusi gyakorlatát igyekezett megvizsgálni. Az első előadó Andrew F. Walls, az Edinburghi Egyetem emeritus professzora volt, aki a korai kálvinizmus missziós gyakorlatáról beszélt. Walls professzor úgy találta, hogy a korai protestáns missziós mozgalom három irányát lehetett megfigyelni. Az első a skóciai irány volt, amely Európa földrajzi értelemben vett perifériájáról eredt. A másodikat az angol jelentette, amely az angol nemzet kulturális perifériájáról indult ki, a harmadik pedig az amerikai volt, amelyet akkoriban Európa legtávolabbi perifériájának tekintettek. Ez a három irány persze sok esetben össze is kapcsolódott egymással. Egy nagyon érdekes missziós kísérletről számolt be Gonda László, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem munkatársa. 1946 és 1949 között ugyanis kísérlet történt arra, hogy az egyik legnagyobb európai kálvinista közösséget, a magyarországit, erőteljesebben bevonják a tengerentúli missziós tevékenységbe, amelyben korábban meglehetősen kis szerepet játszott. A terv egyrészt ezt, másrészt pedig azt szolgálta volna, hogy megoldják azt a problémát, hogy a holland kálvinista egyház egyre csökkenő mértékben tudott misszionáriusokat toborozni Indonéziába. Már a magyar jelölteket is kiválasztották, amikor a hidegháború kibontakozása elejét vette a terv gyakorlati megvalósításának. Az első nap előadásait a Debreceni Református Kollégium megtekintése követte, majd az a fogadás zárta, amelyet Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke adott a konferencia résztvevői tiszteletére. Mindezek az alkalmak módot adtak a konferencia résztvevői számára, hogy informális módon is folytathassák a szekciókban megkezdett beszélgetéseiket, s hogy behatóbban megismerjék a vendéglátó intézményt. A második nap egy olyan szekcióval indult, amely a történelmi lengyel-litván állam és a kálvinizmus kapcsolatát vizsgálta. Kestutis Daugirdas, a mainzi Gutenberg Egyetem tanára a kálvinizmus litvániai megjelenését és kezdeti sikereit vizsgálta. Az 1550-es évek elejétől a reformáció erős pozíciókra tudott szert tenni a Litván Nagyfejedelemségben, ami annak is köszönhető volt, hogy a litván nagykancellár, Nicolas Radziwill is támogatásában részesítette azt. Hamarosan a kálvinizmus is megjelent, és különösen erős befolyásra tett szert az antitrinitarizmus. Az első református közösség 1558-ban jött létre Vilniusban. Egy kiemelkedő teológus, Andreas Volanus tevékenységének köszönhetően, a reformátusoknak egyre hatékonyabban sikerült visszaszorítani az unitáriusok befolyását, s különösen az új nagykancellár, az ifjabb Nicolas Radziwill birtokain rendelkeztek erőteljes pozíciókkal, aki támogatta a svájci hitvallás terjedését. A fejlődés eredményeként, a 17. század elején már több mint 200 református gyülekezet volt a nagyfejedelemség területén. Jórészt a lengyel reformátusok mai helyzetével és identitástudatával foglalkozott előadásában Joanna J. Mizgala a Lengyel Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének munkatársa. Ezt a helyzetet természetesen az teszi problematikussá, hogy a lengyel reformátusok csekély kisebbséget alkotnak